Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

zottmányi, Makón pedig képviselőtestületi taggá választották, és már a képviselőválasztási előmunkálatok alatt tudott volt, hogy a város képviselőjelöltje lesz.273

A két jelölt társadalmi és politikai helyzete elütött egymástól. Noha mindketten nemesek voltak, mégis nagy volt a különbség a megyében több mint egy százada kulcsszerepet játszó, 1729 óta Földeákon birtokos Návay család és a bihari adománybirtok dacára mégis inkább paraszti-polgári környezetben élő Dobsák között. Návay Tamás legfeljebb már a reformkorban kialakult, és 1848—1849-ben tettleg megerősödött liberális politikájának folytatását ígérhette, amin a fiatal Dobsa Lajos már annak idején túljutva a radikális elvek hívévé szegődött. Nem kétséges, hogy személyükben 1861-ben a közjogi és nemzetpolitikai szempontból még többé-kevésbé haladó vármegyei nemesek és értelmiségiek, az „urak” kerültek szembe a társadalmi haladást inkább kívánó makói polgárokkal és parasztokkal. Hogy a jelöltek között személyes ellentétek nemigen lehettek, azt jól mutatja, hogy éppen Dobsa Lajos javasolta az állandó bizottmányban, hogy Návay Tamás arcképét régi szokás szerint a többi főispáné mellé függesszék ki a közgyűlési teremben.274 275

A két párt közötti feszültségre az 1861. március 19-én a „Város köz hazánál tartott Ország gyűlési követválasztó Gyűlés”-ről készített jegyzőkönyv alapján csak onnan következtethetünk, hogy Bánfy József elnök fentebb idézett patetikus beszédében a szenvedélyesség mellőzését kérte a választóktól. Návay Tamást egyébként Baross Sándor nemes ügyvéd ajánlotta, kiemelvén, hogy „Megyénkben a’ Főispán díszes méltóságának viselése közben az utolsó napokig erélyes tevékenységet mutatott”; Dobsa Lajost pedig a kacskaringós pályafutású, az abszolutizmust is kiszolgáló Pozsonyi Ferenc jelölte, rámutatva „irodalmi téren szép ’s a’ nemzetiség tekintetében hazafias” hírnevére. A megejtett szavazás alapján Návay Tamás 364:337 arányban nyerte el Makó város mandátumát.276

Bánfy József választási elnök a központi választmányhoz intézett másnapi jelentésében jóval részletesebben foglalkozott a „Makó város követe megválasztása végetti közgyűlés” lezajlásával. A jelentés szerint a Dobsát „pártoló Felekezet már a gyűlés megnyitására eleve kijelölt délelőtti 9 óra előtt a Város házi Nagy Tanácstermet elfoglalta, míg a másik felekezetbeliek a rendes időben megjelenve, miután a terem már eltelve volt, az udvaron állapodtak meg”. Az elnök hiába szólította fel a Dobsa-pártiakat is az udvaron való megjelenésre, ők az éppen eleredő esőre hivatkozva benntmaradtak a szavazóhelyiségül szolgáló kistanácsteremhez közelebb eső helyükön, miért is az elnöknek két helyütt kellett megjelennie; előbb az udvaron az e célra készült emelvényről megnyitotta a választási eljárást, és átvette Návay Tamás ajánlását, majd Dobsa Lajos ajánlásátvette át a nagytanácsteremben. A jelentés szerint a szavazás nyilvánosságára hivatkozva a Dobsa-pártiak oly nagy számban tódultak be a kistanácsterembe, hogy „maga a szavazatszedő választmány alig volt képes a szavazatokat a 32ik § értelmében jegyezni”. Az össze nem írt polgárok a szavazók közé való bejegyzésüket követelték, amikor pedig az elnök a törvényre hivatkozva ezt megtagadta, azt „kezdték kiabálni, hogy ...a többség követeli, hogy az összeírásba nem foglaltak is szavazzanak ’s a mit a többség követel, az Törvény”. Ehhez hasonló „szabálytalan követeléssel lépett fel néhány tolakodó, midőn a Rom. Cath. segédlelkészek szavaztak, mondván: ha a Káplán Urak szavaznak, majd ők is béreseiket el fogják szavazásra hozni”. Az elnök szerint az ilyen és hasonló „törvény ellenes követelések, kifejezések, tolongások és lárma, s a szenvedélyeskedés miatt

273 CsmL Csanád vm. kv. jkv. és ir. 17—1861.

2,J CsmL Csanád vm. áb. jkv. 83—1860., vő. 78—1860, 150—1861.

275 CsmL Csanád vm. kv. jkv. ir. 20— 1861.

221