Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

A szavazatszedő küldöttségben kulcsszerepe volt az elnöknek, aki a választói gyűlés megnyitásától a mandátum átadásáig vezette az eljárást. Hatásköre kiterjedt a rend fenntartására, szükség szerint a fegyveres erő igénybe vételére, amivel megyénkben többször is éltek a választási elnökök. A küldöttség jegyzője — ha volt, akkor helyettese is — a választási okmányok: a jegyzőkönyvek és az azokhoz csatolt rovatos ívek vezetsét végezte. A pártok képviselői, a későbbi kifejezéssel bizalmiaknak nevezett személyek tulajdonképpen csak ellenőrködtek, s ha az elnök valamely intézkedését sérelmesnek találták, akkor óvást tettek ellene.

A választás színhelyén, a városháza udvarán vagy az előtte levő téren „saját zászló és jelvények alatt”222 megjelent, eleve pártok szerint csoportosuló választók előtt mindig az elnök nyitotta meg a központi választmány által jóelőre kihirdetett időpontban, 9, esetleg 10 órakor a választást. E megnyitás a jegyzőkönyvek tanúsága szerint — bár gyakran csak arra szorítkozott, hogy a (császár és) király egy meghat- rozott időpontra összehívta az országgyűlést — nem nélkülözte az ünnepélyességet és az egymás iránti békességre, türelemre való intést sem. Hervay István elnök pl. 1848. június 21-én Battonyán arra kérte a választókat, hogy „most a’ midőn Isten kedvező kegyelméből és sok jó emberek közre munkálása után az emberi jogok ezen legszeb- bikét, a képviselő választást először gyakorolják — felfogva ebbeni eljárásukatjnak!] egész jövőjükre minden esetre nagy befolyással kiterjedő fontosságát — az ismert jó emberek tanácsaik mellett — e’ tekintetben egyedül szívok tiszta sugallatát kövessék.”223

Bánfy József választási elnök, megyei főjegyző 1861. március 19-én szintén ékesszóló beszéddel nyitotta meg a makói választási aktust.224

A megnyitás után került sor a képviselőjelöltek ajánlására. A törvény kifejezetten nem rendelkezett róla, de az országos — benne a Csanád vármegyei — gyakorlatból teljesen egyértelműen megállapítható, hogy az illető választókerület minden választója tehetett ajánlatot. A választási jegyzőkönyvek egy része kifejezetten feltünteti, hogy ki lépett fel ajánlóként, más részük azonban csupán azt említi meg, hogy kinek a nevét hangoztatták a választók. Ha a pártoskodás már a válastás előtt elkezdődött, az elnök eleve felszólította a pártokat, hogy tegyék meg ajánlataikat. Ha több jelölt volt, akkor az elnök némi sugalmazással még mindig megkérdezte a választókat, hogy azok közül egynek a személyében megnyugszanak-e. Ha ugyanis ez történt, akkor e jelöltet a régi feudális megyegyűlési acclamatio-ból örökölt egyhangú választással, köz- felkiáltással azonnal képviselővé lehetett nyilvánítani. Ha megoszlottak is a vélemények, szavazásra csak akkor kerülhetett sor, ha azt 10 választópolgár kifejezetten kérte. A jegyzőkönyvek bizonysága szerint abban az esetben, ha a kérdésfeltevés után is megmaradtak a jelöltek, az elnök rendszerint nem várta be a formális szavazatkérést, hanem embereik megnevezésére hívván fel az ajánlattevőket, a szavazatszedő küldött222 CsmL Csanád vm. kv. ir. 27—1865.

223 CsmL Csanád vm. kv. ir. 14—1848.

224 CsmL Csanád vm. kv. ir. 20—1861. „A’ legfölségesebb jog ez — mondotta a választójogról—, mert megválasztandó követe által fog ezen Virágzó Város is a’ Haza összeülő Attyai sorába a’ Nemzetnek már-már ingadozásnak indult évezredes önállóságának megszilárdítására, —’s dicső emlékű őseinkről szent ereklyeként ... — a’ most élők által pedig utódainkra testamentum szerint áthagyni szívünk teljességéből kívánt alkotmányos szabadságunk örökösei megfundálására célzó törvényeink hozásában közreműködni.” Majd így folytatta: „...szükséges, hogy mint jobblét, szabadság...sóvárgó polgárok hozzánk illő érettséggel ’s minden szenvedélyesség mellőzésével a’ választásban vezéreszménk Őseink vérrel pecsételt alkotmányos törvényei által való biztosításuk mellett is önállóságból kivettetni sokszor megkísértett, de meg nem töretett... Hazánk közös javának előmozdítása legyen.”

209