Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés
Forrásközlésünk harmadik része Grünn János vázlatosan már feldolgozott 1848 előtti hírlapindítási kísérleteinek46 iratait tartalmazza. Miután a nyomdászat polgári irányú társadalmi és kulturális szerepét a helyi újságok kiadása megsokszorozhatta, Grünn Jánosnak ezek a törekvései különös figyelmet érdemelnek. A Helytartótanács — fentebb említett, a haladást megakadályozni akaró törekvések miatt — már fennálló lapok mellett nem látta szívesen újabb orgánumok megindítását, ilyenekhez csak kivételesen adott engedélyt. (Pl. Pethe Ferenc 1831-ben Kolozsvárott indított Erdélyi Híradó c. lapja.) Az Alföldön az 1840-ben indult Aradi Hirdető és az 1843-tól megjelent Debrecen-Nagyváradi Értesítő voltak az első rendszeres sajtótermékek, kereskedelmi (vásári, piaci) célzattal, álláshirdetésekkel stb.47 1830-ban 23, 1840-ben 53 hírlap és folyóirat jelent meg Magyarországon,48 mai értelemben vett újságok azonban csak Pest-Budán, Pozsonyban, Kolozsvárott és Kassán voltak. A többi vidéki lap csak hirdető jelleggel látott napvilágot. Első tervezetében Grünn János is ebből indult ki, amikor Gyűjtő és Hírlelő címen megindítani kívánt újságja egyik felét hirdetőként kívánta kiadni. (6) A lap második felét azonban ennél többnek akarta: kivonatokat hazai és külföldi újságokból, kisebb irodalmi és gazdasági cikkeket szeretett volna publikálni. Tervezetében hangot adott Szeged vonzási területe várható érdeklődésének is. A lap a gazdasági élet, ezen belül elsősorban a kereskedelmi tevékenység előmozdításával, a művelődés fejlesztésével hozzájárulhatott volna e terület tőkés viszonyainak fejlődéséhez.49 A városi tanács — akárcsak Konrád Keresztély korábbi nyomdaalapítási kísérlete alkalmával —- ismét helyes álláspontról tett tanúbizonyságot, ezúttal arról, hogy egy helyi lap elősegítheti Szeged felzárkózását a nagyobb vidéki központokhoz. Ebből és a reformkor alapvető célkitűzéseiből kiindulva pártolta a gondolatot. Grünn Jánossal együtt Ígéretet tett arra, hogy az újság vallás és politikai kérdésekkel nem foglalkozik. (7) Utalnunk kell e helyütt arra, hogy Grünn János tervezete szerint lapjának két része egy héten belül, de eltérő időpontban jelenne meg és a két rész együtt alkotná a hetilapot. A városi tanács felterjesztése ezt nem rögzíti pontosan, hanem félreérthető fogalmazással hetenként kétszer megjelenő lapról beszél. Sem Grünn kérelme, sem a városi tanács javaslata nem tartalmazzák a tervezett példányszámot, az előfizetési árat, a szerkesztő, az esetleges munkatársak neveit. Azonban nem e hiányosság, hanem az 1830-as évek második felében igen erős, gazdasági, társadalmi, politikai haladás elleni — már érintett — kormánytámadás volt a fő oka, hogy a Helytartótanács 1837. augusztus 16-án érdemleges indokolás nélkül elutasította a kérelmet.50 Grünn János 1846. évi második hírlapindítási kísérletének tervezete (8) a korábbinál már fejlettebb helyi viszonyokat tükröz, maga Grünn János is szélesebb kitekintéssel, szabatosabb előadásban ismertette tervezetét. Ebben a gazdasági-kereskedelmi közhasznú ismeretterjesztő célzatot hangsúlyozta, s amellett bizonyos irodalmi anyagot, olvasóleveleket, tudósításokat is nyújtani akart. A tervezetben részletesen előadott elképzelések megfelelnek az 1840-es évek első felében Szegeden is gyorsuló kapitalista fejlődés szükségleteinek. A fejlődésnek csupán egyik tényét említjük e helyen: a belső tőkefelhalmozás eredményeként 1845-ben 25 000 pengő rész46 Szabó Ferenc: A Grünn-nyomda és a szegedi sajtó történetéből. Id. mü 347—349. 1. 47 Novak László: Id. mü (V.) 9. 1., Benda Kálmán—Irinyi Károly: Id. mü 195. 1. Lásd még: Herepei János: Hirdetési lapok Erdélyben 1848 előtt. Magyar Könyvszemle, 1971. 179—182.1. 48 Dezsényi Béla—Nemes György: A magyar sajtó 250 éve. I. Bp. 1954. 59.1. 49 A kiadó számára — mint általában a polgári, vagy a feudalizmus idején a polgári haladást segítő lapok —jelentős üzleti haszonnal is járt volna. A hirdetések nagy terjedelme biztosíthatta ezt 50 OL C 84 (Htt. Dep. gremiale ordinarium) 1837—9—20 a. 1. sz. 20
