Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

hogy Csanádban a honoráciorok 1848 előtt nem élvezték választójogot, mivel pedig nevezettek nem esnek a törvény által megállapított kategóriákba, értelmiségi foglalkozásuk alapján sem tarthatnak igényt a felvételre; a 100 forint biztos évi jövedelmet pedig valószínűleg azért nem állapíthatta meg választmány, mert a kérelmezők 1861. évi tisztviselői minősége a provizórium alatt megszűnt. Ebből a szempontból érdekes Halász János esete, aki 1837-től Torontál megyében volt községi jegyző, 1861- ben pedig Makó főjegyzőjévé választották, amitől „nem passive vált meg, hanem — mivel a provisórium ideje alatt szolgálni hazafiúi érzelmével nem tartotta” összejegyezte thetőnek, visszalépett, megyei bizottmányi tagsága azonban megmaradt, és 1865-ben feléledt. A központi választmány csekély földbirtokát — egy kapa szőlő, egy kenderföld és két legelőjárandóság —• sem tekintette 100 forint biztos évi jövedelmet nyújtónak.189 Ifj. Bánfy József a református egyházközségben betöltött jegyzői tisztsége alapján kérte a makói választók közé való felvételét, de őt is visszautasították.190 Simo- nyi József is hiába kérelmezte választójogosultságát „tudományos képzettségére”, valamint 1848-ban s 1861-ben viselt bizottmányi tagságára tekintettel, a választmány arra hivatkozva utasította vissza, hogy bár általánosan ismert, hogy „gyakorlati mérnök”, de tudományos képzettségét szabályszerűleg (oklevéllel) nem igazolta, a megyei választmányi tagság pedig követválasztási jogra „minősítvényül nem szolgál".191

A makói összeírok 1869-ben is fenntartották 1865-ös gyakorlatukat, s visszautasították a 100 forintnál magasabb jövedelmet élvező megyei írnokokat, igtatókat, telekkönyvvezetőket, sőt a 700 forint évi fizetéssel honorált Gyöngyösi János levéltárnokot is. Nem tudni, hogy miért — talán azért, mert nem reklamáltak — a központi választmány utólag sem iktatta be őket a választók sorába. Választó lett viszont az eredetileg szintén kihagyott Tilly Károly, „a Csanád megyei takarékpénztár könyvvivője” és a városi adónyilvántartó 800, ill. 400 forint évi jövedelme alapján.192 193

A régi jogon választójoghoz jutó nemesekkel kapcsolatban Csanádban nem vetődtek fel különösebb nehézségek, legfeljebb a nemesség igazolása lehetett kérdéses. Kifejezett elvi döntés nélkül is megállapítható, hogy az 1860-as években minden jelentkező nemest összeírtak, azt is, aki 1848-ban mégnem gyakorolhatta jogát, mert nem érte el a szükséges korhatárt, vagy éppenséggel még meg sem született.198 A törvény 1. §-a mellett a 2. § e) pontja régi jogon a városi polgároknak is megadta a választójogot. Noha e rendelkezés helyes értelmezése szerint csakis a szabad királyi városokra vonatkozhatott, mégis — biztos, ami biztos — 1848-ban Makó nem nemes választóit néhány értelmiségi kivételével polgárként is összeírták.194

Az ideiglenesen, egyetlen népképviseleti választásra alkotott 1848:.V. te. novel- láris módosítása először 1872-ben került a képviselőház napirendjére, ott azonban az ellenzék obstrukcióval megkadályozta, hogy Tóth Vilmos belügyminiszter javaslatából195 már az 1869—1872. évi törvényhozási ciklusban törvény legyen. Mivel az 1848- ban felállított feltételek egyike-másika eltérő értelmezésekre vezetett, e törvényjavaslat egyes rendelkezéseit az országos gyakorlatban több helyütt felhasználták az 1848: V. te. értelmezésére. Több központi választmány adott ki már korábban is összeírási

189 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 13. és 14—1865.

190 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 15—1865.

191 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 16—1865.

192 CsmL Csanád vm. kv. ir. sz. n.—1869.

193 Itt említjük meg, hogy Pest megyében egy 1869-es központi választmányi határozat alapján csak azok a nemesek voltak régi jogon összeírhatok, akik választójogukat már 1848 előtt is gyakorolták. Vö. Ruszoly József: Diss. 259—266.

194 CsmL Csanád vm. kv. ir. 2—1848.

195 KN 1869—72—XI. 131.

200