Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

rovatba (kézművesség, ipar , kereskedelem) került. Bár — mint még szólunk róla — a rovatok kitöltése sem volt következetes, megvizsgálásuk és a reklamációkkal való összeegyeztetésük révén megbízható képet kaphatunk az 1848: V. te. 1—2. §-ának megyebeli értelmezéséről és a választóközönség számszerű összetételéről.

A választói feltételek

Az 1848: V. te. 2. §-ában szabályozott általános választójogi feltételek158 viszonylag kevés nehézséget vetettek fel. A törvény értelmében a választónak — egyebek mellett — bevett valláshoz kellett tartoznia. Mivel a zsidó vallás nem tartozott e kategóriába, annak hívei 1869-ig, a végleges emancipáció megtörténtéig elvileg nem juthattak választójoghoz. Bár a vallást az összeírási ívek legfeljebb csupán a lelkészeknél és a tanítóknál szoktál feltüntetni, a nevekből ítélve 1861-ben Makón az ország néhány más városához hasonlóan a zsidókat is felvették a választók sorába,159 1865-ben viszont néhányan éppen zsidó vallásuk miatt kerültek a visszautasítottak közé.160 161

Az a férfi sem kaphatott választójogot, aki súlyos bűncselekmények — hűtlenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás — miatt fenyítették alatt állott. Ezzel kapcsolatban néhány számbavehető eset merült fel. A nagylaki választók közé 1848-ban három személy azért nem került be, mert büntetve volt orgazdaságért, egy pedig — nem tudni miért — egy hónapig volt elzárva.181 A törvény szabályait a reklamálók 1861-ben és 1865-ben is igyekeztek minél tágasabban értelmezni, a központ választmány azonban gátat szabott e törekvésnek. így 1861 -ben a központi választmány bejegyezte a választók közé azt a Keresztúri Gábort, aki az összeírok szerint is „a nemességénél fogva választási régi jog gyakorlatával bír ugyan, de gyanús élete módja miatt fölvehető nem volt”.162 Bodnár Endre apátfalvi segédlelkész két községbeli választó ellen csempészkedés és becsületsértés miatt hozott marasztaló ítéletre, egy király- hegyesi választóval szemben pedig tolvajlás miatt ellene folyó eljárásra hivatkozva kért törlést, mivel azonban állításait semmivel sem igazolta, a központi választmány nem is foglalkozott az üggyel.163

Kis József és „Számos Makóji Választók” aláírással 1861 márciusában nehézkes írású bejelentés érkezett a központi választmány elnökletéhez, amely nem kevesebbet kért, mint azt, hogy Dobsa Lajost törölje a választók sorából, mert 1849-ben „oj országos hűtlenség vétkébe eset a mejjért a Magyar hadi törvényszék által hálálta ítél- tett mej Ittélet kegyelem által több hónapokra terjedő fogságra enyhítettetett mej fogságot Dobsa Lajos Úr amint hez köztudomású a Szegedi Vár Tömlöcbe töltötte” (Sic!).164 A központi választmány a bejelentést elutasította, részint azért, mert nem tartotta „rendelkezési köréhez” tartozónak, részint pedig azért, mert „próba adatok nél158 Csizmadia Andor: lm. 62—63.

159 CsmL Csanád vm. kv. ir. 5—1861. — A zsidóságnak választójogban való részesítése már a kérdéssel foglalkozó esztergomi értekezleten is felmerült; nyilván ennek és a szabadágharc végnapjaiban egyszer már kimondott emancipációnak a hatására kerültek be 1861-ben Makón és Nyíregyházán, 1865-ben pedig Biharban izraeliták is a választók közé. Vö. Szabad György: lm. 155., 363.; OL Kit. 1861—III—44., 77.; OL Htt. lt.—94393—II—15—1865.; Pecze Ferenc: Diss. 115.

160 CsmL Csanád vm. kv. ir. 18—1865.

161 CsmL Csanád vm. kv. ir. 2—1848.

162 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 10—1861. (Kiemelés tőlünk. R. J.)

163 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 20—1865.

164 CsmL Csanád vm. kv. ir. 15—1861. (Kiemelés tőlünk. R. J.)

195