Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

A törvény szerint az összeírásra jelentkező lakosok választóképességét illetően az összeíró küldötség kezénél kellett lennie az addigi választók (nemesek) lajstromai­nak, az „adóbeli rovásos összeírások”-nak és „más hasonló adatokénak, amennyiben pedig ezekből nem győződött volna meg róla, akkor magának a felvételét kérőnek Kel­lett igazolnia jogosultságát. Bár csupán az 1848. május 2-i választmányi jegyzőköny- ből tűnik ki, hogy „mindegyik Albizottmánynak a’ rovatos összeírások úgy a’ közsé­geket, mint Nemességet illetők kiadandók”,142 az összeírásokból ítélve ennek a későb­biekben is így kellett lennie. A hivatalos iratokból ki nem tűnő választójogosultság bizonyítás változatos for­mában, de leginkább csak szóbeli vagy írásbeli tanúsítással történt. Kézművesek es­tén a tanú általában egy másik mesterember vagy a céhmester lehetett, de az is előfor­dult, hogy egyszerűen csak a köztudomásta hivatkoztak.143 Diós János és Diós Mi­hály 1869-ben azt a körülményt, hogy mindketten 1/4—1/4 telekkel rendelkeztek a megjegyzés szerint „egyezségileg igazolta, de [a birtok] nevére írva még nincsen”.144 Az előírt nagyságú birtok, jövedelem vagy foglalkozás bizonyítására szolgálhatott az illető által felmutatott adókönyvecske is. Értelmiségeiknél általában oklevelük bem- tatását követelték meg. A régi jogot illetően abban az esetben, ha valaki nem szereplet a megyei nemesek listáján, nemességét külön kellett igazolnia. így pl. 1869-ben a 23 éves Szél Ákos, a vármegye későbbi főjegyzője nemességét „Csongrád megye 1724/ 1842. sz. kgy. határozatával és anyakönyvi kivonattal” igazolta.145 A törvény általában nem határozta meg, hogy ki hol írható össze, csupán az ér­telmiségiekre vonatkozóan írta elő, hogy állandó lakhelyükön vehetők fel a névjegy­zékbe. Csanádban a gyakorlatban más jogcímek birtokosainál is általában ez volt a helyzet, bár a birtokos nemeseknél ■— a különböző összeírások összevetésével — ki­mutatható némi ingadozás; náluk a lakóhely, ill. a birtok fekvése szerint beírás egy­aránt előfordult.146 Hasonló ingadozások az idegen határban földet birtokló paraszt- gazdák esetében is voltak, akiket többnyire lakóhelyükön írtak ugyan össze —jelez­vén, hogy földjük más határban van—, de előfordult, hogy birtokuk fekvése szerint jutottak a választók közé. így pl. 1861-ben Csanádon 2, Nagylakon pedig 11 „Makai Lakos”-t írtak össze földbirtoklás jogcímén, de Raífay Sámuel makói iparos is Nagy­lakon élvezte választójogát.147 A lakóhelyen kívüli kerületben való összeírás azzal a veszéllyel járt, hogy valaki törvényellenesen két helyütt is szerepelhetett. Ennek gya­núja látszik fennforogni 1861-ben Joó Dániel 42 éves 1/4 telkes makói gazda, Csanádi választó (136. sz.) esetén, akit talán — bár 45 éves ház- és földbirtokosként —- Makón helyen póttag segítségével... 14 napon át folytonosan ülésezett ugyan, két tagja azonban naponként a községeket látogatta, a szavazókat itt írta össze”; kifogást csupán amiatt tettek, hogy „bizonyos községekben a küldöttség az összeírást a tekintete központi választmány utasítása folytán kétszeresen is szorgalmazta és eszközölte., a törvényes határidőn belül”. OL Kit. 1869-72/18.8. melléklet. 142 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 1—1848. 143 CsmL Csanád vm. kv. ir. 5—1861. 144 CsmL Csanád vm. kv. ir. sz. n.—1869. 145 Uo. 146 Ruszoly József: Diss. 252. E kérdésben nem volt egységes a megyékbeli álláspont. Zemp­lén 1861-ben és 1865-ben is azt képviselte, hogy a nemesek a megye bármely területében összeirat- hatják magukat, Komárom vármegyében viszont a lakóhelyet tekintették irányadónak, a nemesek­nél is. Vö. Pesti Napló, 1865. november 15. és 18. A lap „fő cikk”-írója (Kemény Zsigmondi) a, népképviselettel összeegyeztethetetlennek tartotta a zempléni gyakorlatot, mert általa „megtör­ténhetnék, hogy valamely választókerület nem maga választaná meg képviselőjét, hanem más válasz­tókerületnek oda tóduló nemes lakosai”. Pesti Napló, 1865.. november 16., 17. 147 CsmL Csanád vm. kv. ir. 6—1861. 192

Next

/
Oldalképek
Tartalom