Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés

Konrád Keresztély a városvezetés polgári haladás melletti kiállása folytán az új nyomda létesítését célzó kérés támogatására. Konrád széles látókörének bizonysága, hogy Szeged és a délalföldi régión túltekintve a nemzeti fejlődés, a műveltség országos terjesztése, ezen keresztül a nemzet szolgálata szempontjából is — más városok példája nyomán — előnyösnek tartotta a nyomdászat helyi fejlődését. A városi tanács pártoló felterjesztése a Helytartótanácshoz helytállónak mondja Konrád Keresztély indokait.38 A Konrád Keresztély által írt beadvány és néhány más, Szeged tanácsának iratai között található egyéb, reá vonatkozó dokumentum alapján egy jól tájékozott, a gazdasági és kulturális élet fejlődését helyesen értékelő, a polgári haladást szolgáló, szubjektivitástól mentes, tárgyilagos előadásmódjával, mértéktartó hangvételével is rokonszenves nyomdász alakja rajzolódik ki előttünk.

Mialatt a Helytartótanács kérésének megfelelően a város tanácsa adatokat szerzett be Konrád Keresztély vagyoni viszonyairól és „személyes tulajdonságairól”, a fiatal Grünn János — arra gondolva, hogy egy újonnan létesített, új felszereléssel, a kőnyomtatás új lehetőségeket magában foglaló technikáját is alkalmazni kívánó, a megrendelők által jól ismert személy által vezetett nyomda a régebbi üzem fennmaradását versenyével esetleg veszélyeztetné — lépéseket tett, hogy megakadályozza az engedély megadását Konrád számára. A város főbírójától kieszközölte, hogy nyomdája teljesítőképességének kihasználatlanságáról, arról, hogy a megrendelés mennyisége egyetlen nyomda számára is kevés, hivatalos iratot kapjon. (3) Ebből az iratból ismerjük névszerint az első szegedi nyomdászsegédeket. (Bonak János, Kovács János, Roger Ferenc.)39 A nyomda hat alkalmazottja közül csak háromat kérdeztek meg a kiküldött tanácsbeliek. A segédek bemondását a harmadik nyomtatóprés háromnegyed éven át tartó állásáról később a tanács nem tartotta hitelt érdemlőnek, mert úgy látta, hogy a három segéd a munkáltató véleményétől eltérően nem nyilatkozhatott.40 Grünn János a vizsgálatot végző két tanácsnoknak egy „jegyzőkönyvet” Is bemutatott, amely az 1834. évben készült nyomtatványokat, az azokhoz felhasznált papírmennyiséget tünteti fel. Ezzel is a nyomdai munka szűkös voltát kívánta bizonyítani. A kimutatás hiányosnak tűnik; 545 tételt sorol fel, az egyes tételek mellé írt felhasznált ívmennyiségek (Bögen) összeadásának végeredményeként 94 715 ív jön ki. Ez kb. 18,9 bála papírmennyiségnek felel meg. Nem valószínű, hogy a szegedi nyomda 1834-ben, amikor már 3 nyomtatósajtóval és hat alkalmazottal rendelkezett, feleannyi papírt sem dolgozott fel mint 1817-ben. (Az 1817. évi 45 bálás adatot, mivel akkor semmiféle különös érdek nem befolyásolta a valóságos adatközlést, hitelesnek tekintjük.) Az iratot, amely egyébként értékes adatokat tartalmaz a Grünn-nyomda üzletkörére, hiányos volta miatt félrevezető célzatúnak kell tekintenünk.41

Grünn János e két dokumentummal és még a budai Egyetemi Nyomdától

38 CsmL Szeged tan. ir. 1836—2784.1. sz. (Grünn-ir.)

39 Reizner János: Szeged története c. művének III. kötetében (Szeged, 1900) megemlíti, hogy a XIX. szd. elején némely szerző, pl. Holdmezei béréi Farkas András népköltő, szedőként is közreműködött munkájának Grünn Orbánnál történt megjelentetésében. (350.1.) Farkas nem nyomdászsegéd volt: nyomdai szakismereteivel csupán segítette, hogy írása rövidebb idő alatt és olcsóbban megjelenhessen. — Farkas András némely versfüzetét kézi nyomdájával maga sokszorosította és magakészítette rézmetszetekkel illusztrálta. Vérrel festett koporsó c. füzete Vácott jelent meg 1829- ben. Ennek címlapja szerint a szerző neve Szinyei Farkas András, aki azonban művét a Hód Víz parton írta. (Holl Béla: Id mü 66., 70 1.) Feltehetően a Reizner-említette Holdmezei béréi Farkas Andrással azonos.

40 CsmL Szeged tan. ir. 1836—3906. 1. sz. (Grünn-ir.)

41 Uo. 1836—2520. 1. sz. (Német nyelvű, Grünn János által aláírt, a vizsgálatot végző két tanácsbeli, Kolb József és Wöber György által „hitelesített” okmány.)

18