Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
törleszteni”. Kövér Sándor és társai törvénybe ütközőnek tekintvén mind ezen új összeíró bizottság kiküldését, mind annak egyoldalúan pártos eljárását, ellene óvással éltek a központi választmánynál és a belügyminiszternél, majd a képviselőházhoz intézett panaszukban is felemlítették e pótösszeírás ügyét. Álláspontjuk szerint a központi választmánynak nem volt joga új összeíró küldöttséget megbízni, mert az összeírást az eredeti küldöttség törvényes határidőn belül már teljesítette. A központi választmány érvelésüket azzal hárította el, hogy az elutasítottak névjegyzékében az összeírok nem indokolták meg, hogy miért nem adtak választójogot a reklamálóknak, csupán azt jegyezték fel, hogy ,,alap hiány miatt” döntöttek így. A központi választmány kissé tág értelmezése szerint az 1848:V. te. 16. §-a értelmében az erre „igazolásul szolgáló adatokat” is fel kellett volna jegyezniök, mivel pedig az összeírok ezt elmulasztották, a „felszólamlást megbírálni és elintézni” csak egy új küldöttség előmunkálatai nyomán lehetett. E bizottság azonban „nem új összeírás foganatosításával. hanem az összeíró küldöttség hiányos eljárásának kiegészítésével vala megbízva, és csakis ez utóbbit teljesítette”. Bár a meglehetősen pongyola szövegezésű törvényből egyébként mindkét álláspont igazolható, mégis úgy véljük, hogy a központi választmány — ha kifejezetten nem is sértette meg a törvényt — az addigi megyei és országos gyakorlattal szakítva nem követelte meg, hogy a reklamálók maguk igazolják a kért választójog alapját, hanem „előzménykenyen” a helyszínen vizsgáltatta ki panaszukat, mi által valójában meghosszabbította az összeírási határidőt. A központi választmány sérelmezett határozatát a belügyminiszter is jóváhagyta. A képviselőházhoz intézett panasz az előbbieken túl érdemi kifogásokat is tett e bizottság működése ellen. Ezek lényege az volt, hogy Kriván értesítés híján nem vett részt a Dedinszky által vezetett pótösszeírásban, amely a községi elöljáróság közreműködése nélkül zajlott le, sőt a reklamálók jogosultságának vizsgálat mellőzésével történő elfogadása ellen tiltakozó egyik községi elöljárót ki is utasították a teremből. A megtámadott képviselő által a választás védelmével megbízott Dedinszky József [!] az ügyben eljáró IX. bíráló bizottság elé terjesztett ugyan olyan iratokat, amelyek legalább is részben cáfolták az előbbieket, az egyik tanúsítvány szerint Kriván kezdetben jelen volt az eljárásban, az egyoldalú pártosság gyanúját azonban nem tudta eloszlatni. Erre nem is volt szükség, ugyanis a bíráló bizottság alaki hiány miatt érdemben nem foglalkozott az üggyel.120 Amint előbb is utaltunk rá, Makó rendezett tanácsú város képviselő testületé végre 1872-ben a megyeinél demokratikusabb összetételű saját központi választmányt küldhetett ki, amely első ülését Juhász István polgármester elnökletével 1872. május 6-án tartván, a tagok eskütétele nyomán annak rendje és módja szerint rendelkezett a tagok összeírások előkészítéséről, kijelölve az összeíró küldöttségeket és meghatározva az összeírás törvényes időtartamát (1872. május 28—június 10.), külön hangsúlyozván, hogy a küldöttség ezidő alatt mindennap „félbeszakasztás nélkül, és pedig reggeli 8 órától du. 1 óráig köteles tevékenykedni.”121 A makói választmány a megyeihez hasonlóan kéttagú albizottságokat küldött ki a reklamációkban kifogásolt választók cenzusainak megállapítására, pontosabban házuk értékének helyszíni megbecsülésére, ill. a megyei telekkönyvi hatósághoz. A becslőbizottságok egyik tagja egyes esetekben nem központi választmányi tag, hanem városi tanácsos volt.122 A központi választmány által kiküldött szervek összetételéről és az összeírással, 120 CsmL Csanád vra. kv. ir. 27—1872.; ad 27—1872., ad 25. és 26— 1872.; ad 5—24—1872.; ad 28—1872.; OL Kit. 18 69-72/18., 188., 297. 121 CsmL (Mr) Makó kv. jkv. 4—1872. 122 CsmL (Mr) Makó kv. jkv. 105—110., 159—1872. 187
