Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

a bizottmány kifejezett kívánságára e funkcióját 1865—1866-ban is megtartotta, mintegy demonstrálva ezzel az alkotmányos megyeszervezet folytonossági törekvését.117 A törvény nem rendelkezett ugyan róla, de a megyében kialakult gyakorlat szerint a mindenkori főjegyző volt a helyettes elnök. Szél Ákos vármegyei főjegyző 1872-ben mindvégig vitte az elnökséget, Dedinszky József alispán ugyanis a nagylaki kerületben való fellépését nem tartotta összeegyeztethetőnek elnöki minőségben való eljárásával, noha azt a törvény nem zárta ki.118 A választmány jegyzői teendőit rendszerint a vármegyei főjegyző, akadályoztatásása esetén pedig valamelyik aljegyző látta el.

A törvény nem csupán a választmány létszámáról, de a határozatképességhez szükséges jelenlevő tagok számáról sem rendelkezett. Olykor-olykor talán éppen ezért voltak olyan kevesen jelen. A választmány első ülését az elnök hívta össze; mivel a törvény határidőket elég szorosan meghatározta, a következő ülést gyakran maga a testület tűzte ki. Az ülésen rendszerint az elnök tett előterjesztéseket, de a megbízott „albizottságok” vezetői általában maguk referálták anyagukat. Az esetleges vita nyomán — melyre csak az anyag természetéből következtethetünk — a választmány határozatot hozott, minek foganatosítása az elnök feladata volt.

A törvény szerint a központi választmány választókerületenként a választói névjegyzék elkészítésére összeíró küldöttséget, a választások lebonyolítására pedig szavazatszedő küldöttséget bízott meg, melyek a testületnek számoltak be feladatuk teljesítéséről. E két szerv tagjai azonosak is lehettek. A küldöttségi tagságnak nem volt szükségképpeni feltétele a választmányi tagság, bár ha „külső” tagot bíztak meg, akkor megesett, hogy erről az állandó bizottmányt külön értesítették.119 A törvény nem tett említést más albizottság-szerű orgánumokról, olykor az is előfordult, hogy a választmány az összeírási reklamációk nyomán egyes választók vagyonának felbecsülésére saját soraiból új összíró bizottságot vagy ad hoc becslőbiztosokat küldött ki a helyszínre.

A battonyai kerületben fekvő Palotára 1869. március 6-án a reklamáció megvizsgálására kiküldött három központi választmányi tag eljárása Kövér Sándor és társai oldaláról ellentmondásokra vezetett. Az ügy azzal kezdődött, hogy Gajda József és az elutasítottak jegyzékébe felvett 37 társa reklamált, mert „ámbár a bérletbe fektetett 100 ft. biztos jövedelmet igazolta, az összeíró küldöttség őket [a] választók sorába fel nem vette”. Mivel a jelek szerint Kövér Pál hívei által majorizált összeíró küldöttség az elutasítás okát nem tüntette föl, a központi választmány a felszólamlók kihallgatására és „adataik megbírálására” Dedinszky Józsefet, Hangai Mihályt és öreg Kriván Istvánt küldte ki a helyszínre. Kövérék petíciójából kitűnően a bizottság tagjai Kriván kivételével Érkövyhez, a másik jelölthöz húztak; a központi választmány későbbi jóváhagyásával pótlólag 24, majdan Érkövyre szavazó választót írtak össze, akik a petíció szerint „még 86 szegény társaikkal együtt egyedül úgy éldegélhetnek, hogy a Palota alatt fekvő úgynevezett »szegények földjét« tartják a királyi kincstártól haszonbérben, és így nemhogy fejenként tiszta jövedelmet volnának képesek évenkint kimutatni, de még a temérdek hátrányban lévő haszonbéri tartozást sem képesek le117 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 5—1865. A központi választmányi elnökség kérdését országszerte vitatták. A Pesti Napló 1865. október 3-i számának „vezető cikk’Mrója vidéki levelekre válaszolva azt tanácsolta, hogy az 1861-hez képest változatlan összetételű központi választmány az akadályozottnak tekintendő alispán helyét választással töltse be. A megyék elkerülendő az esetleges főispáni kinevezést, általában egykori 1861-es első alispánjaikat választották meg az elnöki tisztségre; így pl. Biharban Miskolczy Lajost (OL Htt. lt. 82 453—II—15—1865. Bihar vm. állandó bizottmánya 1865. október 14-i jegyzőkönyve).

118 A központi választmány első ülése. Maros, 1872. április 28; CsmL Csanád vm. kv. ir. 1872. passim.

119 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 5—1848.

186