Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
nyitó 1848—1869. évi megyei iratokat, mire a 1869—1872. évi képviselőházi VI. bíráló bizottság elutasította a panaszt. A határozat szerint a megyei központi választmány eljárásának ténye önmagában nem teheti kétségessé a választás törvényességét, különben is „a panasz afelett, hogy Makó városa jogán egy külön középponti bizottságra sérelem ejtetett, nem a kérvényezőket, hanem csakis Makó városát illeti”.105 A következő, 1872. évi választástól kezdve az immár végérvényesen rendezett tanácsú várossá szervezett Makó Csanád vármegyétől etekintetben független, önálló választókerületet alkotott, saját központi választmánnyal.106 A központi választmány Az 1848: V. te. minden törvényhatóságban, ill. önálló követküldéssel felruházott városban a törvény végrehajtására, és általában a választással kapcsolatos ügyek vezetésére az egyik alispán, ill. a városi vezető tisztviselő elnöklete alatt több tagból álló középponti (központi) választmány megválasztását rendelte el úgy, hogy abban valamennyi választókerület képviseltetve legyen, „s kellő arányban a községek elöljárói is részt vegynek”. E vállasztmány a törvény szerint a belügyminiszterrel közvetlen érintkezésben volt; az üléseiről készített jegyzőkönyvek egy-egy példányát fel kellett terjeszteni a miniszterhez. Mind a központi választmány, mind az általa megbízott összeíró küldöttségek ülései nyilvánosan zajlottak le. A népképviseleti törvény a központi választmány megalakítását a vármegyékben a választókerületi beosztáshoz hasonlóan a közgyűlésre bízta, e hatáskört mégis már 1848-ban az annak helyébe lépő állandó bizottmány,107 1872-ben pedig a törvény- hatósági bizottság108 teljesítette. A központi választmányi tagok vagy a választó testület előtt vagy a választmány ülésén a törvényben meghatározott esküt tettek arra, hogy feladatukat részrehajlás nélkül teljesítik. A választmányi tagok az 1848: V. te. 11. §-a értelmébeni, az ,,ország törvénye szerint” kifejezést is tartalmazó esküt tettek le 1861-ben és 1865-ben is, noha a választási szabályzatból e kifejezés kimaradt.109 Az egyetlen esetben való alkalmazásra szánt népképviseleti törvény kifejezetten nem írta ugyan elő, de egész megoldásából következően a központi választmányt minden választás előtt újra meg kellett alakítani; ennek megbízatása elvileg az egész törvényhozási ciklusra szólt, bár Csanádban egyetlen eset kivételével az általános választások lezajlásával tevékenysége gyakorlatilag megszűnt. E kivétel az 1865—1868. évi időszakban a képviselőház által elrendelt, és 1866. február 24-én foganatosított új battonyai választás miatt történt, amikor a központi választmánynak két újabb ülést kellett tartania.110 A központi választmányi tagok megválasztására a választó testületben elnöklő alispán — 1865-ben a főispán — tett javaslatot. Forrásaink csupán 1872-ben tesznek említést arról, hogy a választás nem mindenki esetében volt egyhangú.111 Igaz, már 105 OL Kit. 1869—72—228. Vö. CsmL Csanád vm. áb. jkv. 1315—1869. Ruszoly József: Diss. 232—233. 106 Maros, 1872. június 2.; CsmL (Mr). Makó város központi választmányának jegyzőkönyve és iratai. 1872. 107 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 2—1848. 108 Megyei közgyűlés. Maros, 1872. április 28. 109 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 2—1861., 1-, 4. és 6—1865. 110 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 28. és 29—1866. 111 Megyei közgyűlés. Maros, 1872. április 28. 184
