Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875
nek a megválasztása „figyelmet annál kevésbé érdemel, mert Makó leginkább földmíves osztály[-hoz] tartozó lakosokból, kivált a’ mezei munka beállása idején a képviselők nagy része a’ közgyűlésekben részvételre időt legjobb akarat mellett sem vehet”. Belügyminisztérium hiányában éppen ezért azt kérte a Helytartótanácstól, hogy hagyja jóvá a megye felügyeletével történt választást, ,,a’ Város csendességére, békességben létére” tekintettel is.91 A megye indokai Budán süket fülekre találtak. A Helytartótanács 1861. június 12-én intézkedett: „több Makó városi lakos által beadott folyamodvány kitételeire figyelmezve” feloszlatta a város tanácsát. A megyei állandó bizottmány 1861. augusztus 6-án küldöttséget rendelt ki a tanács elleni panaszok részrehajlatlan kivizsgálására, s ez a tanács fenntartása mellett nyilatkozott.92 A bizottmány ismét a Helytartó- tanácshoz fordult, ahonnan azonban feloszlatásági már nem kaphatott választ.93 Figyelemre méltó, hogy „némely félre értések” miatt az 1861. szeptember 2-i megyei határozat a szemszédos Békés és Csongrád megyék gyakorlatára hivatkozva kimondta, hogy Makó mint rendezett tanácsú város a törvényhozás további rendelkezéséig- közigazgatási téren a központi főszolgabíró alá tartozik, rajta kersztül kapja a felsőbb rendelkezéseket, s csakis az ő révén fordulhat a megyéhez.94 A provizórium idején Makó ismét egyszerű mezővárossá válván, rendezett tanácsú jogállását csak 1870. január 1-én nyerte vissza.95 Mint láttuk, 1848-ban a rendezett tanács hiánya miatt maradt a város az 1848: V. te. dacára a választás tekintetében is megyei joghatóság alatt. A megyei központi választmány 1861-ben igen tapintatosan foglalkozott e kérdéssel. Bár 1861. február 14-én a népgyűlés a rendezett tanács mellett foglalt állást, az a választmány első, 1861. február 16-i üléséig még nem alakulhatott meg, a küszöbön álló tisztújításig pedig „az intézkedési hatóságát és tekintélyét vesztette Elöljáróság illy nagyobbszerű eljárásra magát hivatottnak nem érzi”, a választmány úgy határozott, hogy egyelőre „kötelességszerű föladatának találja a’ makói követválasztást megelőző intézkedésekbe is kiterjeszteni” illetékességét.96 Hasonlóan foglalt állást Makó képviselőtestülete 1861. február 22-én, amikor a felolvasott „királyi kegyelmes leiratot” tudomásul véve kimondta, hogy „az 1848ik évi V. te. 9. §-a szerint az orsággyűlési követválasztás tárgyában központi bizottmány alakítása a várost illette volna, mind azáltal miután a’ város Tanácsának rendezése éppen most van folyamatban ’s ennek következtében az e részbeni teendők iránt a Tekintetes megyei bizottmány a’ Város köszönetével talál- kozólag már intézkedett”.97 Becsületére legyen mondva a választmánynak, hogy az új városi tanács megalakulása utáni ülésén visszatért az ügyre. A makói választók összeírásának végleges elfogadása előtt a megyei testület megkereste a városi tanácsot, hogy át kívánja-e venni a választással kapcsolatos további teendőket, avagy az idő rövidsége miatt a makói választás ügyét továbbra is a megyei szervre bízza. Az 1861. március 15-i városi képviselőtestületi közgyűlésen újból „az általános vélemény oda nyilvánult”, hogy ,,a’ város ezen orsággyűlési követje megválasztására fenn álló törvényes jogát az idő rövid volta miatt maga nem élvezheti”, azaz nem végezheti a választással kapcsolatos 91 Uo. 92 CsraL Csanád vm. áb. jkv. 1479. és 1480—1861. 93 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 1765—1861. 94 Uo. 95 Kelemen Ferenc: lm. (1970) 23.; Hazai tudósítások. Makó, január 21. Szegedi Híradó 1862. január 25. 96 Vö. a 84. sz. jegyzetben hivatkozott forrással. 97 CsmL Csanád vm. áb. ir. 78—1861. 182
