Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Ruszoly József: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Csanád vármegyében 1848–1875

teszek és Töviskes, a battonyai választókerületben Tompa— és mások új néven szerepeltek, érdemi változás pedig az lett, hogy a most már három (Mező-, Tót- és Református-) Kovácsháza átkerült a battonyai, a román Sajtény és a magyar Palota a nagylaki kerületbe, miáltal megszűnt az előbbi területi széttagoltság. Az utóbbi ke- ülethez került az 1848-ban figyelmen kívül maradt Lele és Kopáncs is.80

Makó városa, amely önmagában képezett egy választókerületet, a közgyűlési elő- admány szerint 1848-ban 20 329 lakosnak adott otthont, akik közül 19 824 minősült volt úrbéres földű jobbágynak, 525 pedig majorságainak.81 E szám alig tért el Fényes Elek adataitól, aki szerint a város lakosai közül 6763 katolikus, 2000 görögkatolikus, 20 götögkeleti, 10 488 református és 1120 zsidó volt. Ekkor már mindenki értett magyarul, de a görögkatolikusok között oroszok (ruthének) és románok is voltak, akik maguk között saját nyelvüket használták.82

Magának a választókerületnek a megalkotása nem okozott nehézséget, hiszen a város területe adott volt. így is érdekes, hogy Lele kertészközséget 1848-ban nem említették meg, csupán egy reklamáció folytán vált bizonyossá, hogy ebbe a kerületbe tartozik. 1871-ben Kopánccsal együtt átkerült a nagylaki választókerületbe.83

Mivel Makót az 1848: V. te. választási szempontból külön kezelte, önálló, a megyeitől független központi választmány megalakításának jogával ruházta fel, a város képviselőválasztási szempontból a törvény értelmében tehát nem tartozott a megye illetékességi körébe. Mégis, amikor 1848-ban a választókerületek megszervezésére került sor, a közgyűlés külön indoklás nélkül a vármegye első kerületének tekintette, s mint minden másban, választási téren is fenntartotta a megyei orgánumok illetékességét. Amikor a vármegyei központi választmány 1861. február 16-i ülésén felmerült a kérdés: „...valyon ezen Bizottmány e’ részben eljárásait Makó Városára...is kiter- jesztendi-e? vagy sem?”, a választmány utólagosan abban látta az 1848-as törvény- ellenes határozat és gyakorlat okát, hogy az akkori választás idején Makó „rendezett Tanáccsal el nem látott község” volt, s mint ilyen ,,a’ megyei két [kerület] követválasztási eljárásban foglalkozott ugyan azon egy központi választmánytól vette az intézkedéseket”.84

Mivel ennek a megoldásnak, ill. Makó jogállásának nem csupán szervezeti, hanem — különösen az összeírást illetően — társadalmi és politikai kihatásai is voltak, érdemes röviden áttekinteni a város szervezetének fejlődését. Makó 1699-től 1719-ig oppidum regium, azaz kamarai joghatóság alatt levő királyi mezőváros volt; 1719-ben a Csanádi püspökség birtokába kerülvén egyházi mezőváros lett és mardt 1848-ig. Közben, 1730-ban megyeszékhellyé vált ugyan, ez azonban földesúri függését nem befolyásolta. A forradalommal, különösen az 1848: IX. te. révén a földesúri (püspöki) joghatóság megszűnvén, az 1848. szeptember 1-i városi közgyűlés a minisztériumtól kérelmezte a rendezett tanácsú várossá minősítését, az ügy azonban meglehetősen elhúzódott. A Szemere Bertalan belügyminiszter által szeptember 11-én megbízott küldöttség november 29-én beadta ugyan támogató jelentését, mivel azonban a város hiányzó térképét is el kellett készíteni, amit csak 1849. március 6-án terjesztettek fel, a Belügyminisztérium csupán 1849. május 1-én engedélyezte a rendezett tanács megszer80 CsmL Csanád vm. áb. jkv. 3064—1871.; Maros, 1872. április 28.

81 CsmL Csanád vm. kgy. ir. 823—1848.

82 Fényes Elek: lm. (1851) III. 62—63. Az 1850-ben megejtett népszámlálás szerint Makó 22 811 lakosa közül 21 051 magyar, 52 német, 24 román, 22 szlovák és 1442 zsidó volt. Vö. Pa- lugyay Imre: lm. 279—284.

83 Maros, 1872. április 28.

84 CsmL Csanád vm. kv. jkv. 3—1861. (Megjegyezzük, hogy az 1861. évi központi választmányijegyzőkönyvek és iratok a CsmL Csanád vm. áb. ir. 474—1861. számon találhatók.)

180