Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Oltvai Ferenc: A Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében

úti-levelekből néhányat a pusztákon járó kelő, többnyire idegen, erdélyi embereknek „csobányoknak” adott ki. A szabálytalanságért elvették tőle a községi jegyzőkönyvet, majd elbocsátották.194 Szabó a tevékenységével a közbiztonságot veszélyeztette. A pecsét jelentőségét felismerték a kertészségben. A pitvarosiak annak elkészültétül számították községi életük kezdetét.195 Kovácsházán is nyomban pecsétet vésettek megalakulásuk után, és községi életük megbénítását látták abban, hogy a kiszállt megyei bizottság a szerződésüket akarta megszerezni, amelyet a főbérlő nem mutatott be a megyének. A pecsétjüket elvették. Az elöljáróság azonban visszakérte és miután a főbérlő a szerződést bemutatta, a pecsét használatát engedélyezték a„do- hánytermesztő kertész községnek”.196

A rovatos összeírásokon levő pecsételésekből a következő kertészségek pecsétjei találhatók: Geötz telep (év nélkül), Apáca (1836., Mezőkovácsháza (1814), Református Kovácsháza (1816), Dombegyháza (Livius) 1818, Kövegy Mednyánszkyháza (1843) Nagymajláth (1843). Ide iktatjuk Pitvarosét (1835). A zárójelek közötti évszámok be vannak vésve a pecsétbe és rendszerint a kertészség létesítésének évét jelzik.

A kövegyiek pecsétjében a magyar királyi koronát is bevésték, alatta pajzsban kiterített dohánylevél van. A korona és a pajzs között az 1843-as évszám. A korona a kamarai tulajdont jelképezi. A pecsét körirata: Mednyánszkiháza Feles Dohány Kert. Pecsétje.197

A községben a jegyzőn, a lelkészen kívül a honoráciorok közé tartozott a tanító. Róluk Palugyay azt írta, hogy Csanád megyében a kertész községekben 30—40—80 forintot kapnak és némi természetbenit, tűzrevalónak 3—4 kéve dohánykórót, vagy nádat. Megjegyzi, hogy ilyen kevés járandóság mellett alig akad képzett egyén. Két kertészközséget említ, Leiét és Békát, amelyeknek saját elemi iskolájuk van, ahol a gyermekek 7—12 éves korukig olvasni, írni, számolni tanulnak, és, a vallástant, amelyet rendszerint a plébános vagy a lelkész tanítja. Ennél többre csak néhány módosabb szülő taníttathatja gyermekét.198

Mivel az iskola fenntartása és a tanító járandósága a kertész községekre hárult, a község igazgatási szerveit is foglalkoztatta az iskolázás. Az iskolák állapota úgy az úrbéres, mint a telepes községekben rendkívül elhanyagolt volt az egész reformkorban Csanád megyében. A megyei vezetés fáradozása teljesen hiábavalónak bizonyult hogy a szülők a gyermekeket az iskolába járassák. A szülők szegénységük miatt kénytelenek voltak az iskoláskorú gyermekeket munkába fogni, azonkívül, nem voltak megfelelő ruházattal és lábbelivel ellátva. Ilyen képet festett a helyzetről a megyei Népművelési Bizottság 1839-ben. A Bittó-kovácsházi plébános is erről panaszkodott. Leién 1842-ben a plébános minden igyekezete dacára sem nyitották meg az iskolát, mert a szülők visszatartották a gyermekeket.

Nem kevésbé terhelte a kegészségeket az egyház fenntarrása. A templomoka. rendszerint a maguk erejéből építették, a felszerelés költségeit is maguk viselték. A plébánosnak a használatra átadott telket a közösen bérelt földből hasították kit Bittó Kovácsházán egy telket, ill. numerust (20 hold) juttattak a plébános ellátására. A papiak mellett zöldséges kert és a gazdasági udvar terült el. A plébános földjeinek megműveléséhez, az aratáshoz, a behordáshoz is segítséget adtak a lakosok. A köz194 CsmL Csanád vra. kgy. ir. 1836—571 sz.

195 pESTy Frigyes: Id. mii — Pitvaros 1866.

196 CsmL Kövegy kg. ir. 1853. I. 7. sz. nélk.

197 CsmL Kövegy kg. ir. 1853. 1. 7. sz. nélk.

198 Szántó Imre: A népoktatás helyzete Csanád megyében a reformkorban. Magyar Pedagógia 1971. 1—2-sz. 130—131.1.

115