Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)
Gaál Endre–Szabó Ferenc: Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez (1811–1847). Bevezetés
fajtánál. Ezt hangsúlyozza az is, hogy az „a” betű szárához csatlakozó félkörív szélesebb a betű felső ívénél. (2. kép). Harmadik betűcsaládba sorolható ugyanezen nyomtatványokon az aláíró főjegyző, Kárász Miklós nevének kb. 20 pontos betűből való verzál szedete; itt különösen az „R” betű vonja magára a figyelmet hajlott, a betű felső ívéhez képest előrenyúló lábával, továbbá az „A” betű, amely — eltérően az 1811—1812. évi megyegyűlési határozatok nyomtatott szövegében, fejezetcímeiben alkalmazott csapott csúcsú „A”, „Á” betűkből — hegyben végződik. Ugyanezen típusú, de kisebb fokozatú verzálból van szedve a főjegyző hivatali rangja is. (3. kép.) A negyedik betűcsaládot egy, az 1800-as évekből való, de 1813-ban kitöltött közigazgatási űrlapon figyelhetjük meg.16 Ez a lap a Grünn-féle közigazgatási nyomtatványok szép példája. Az eddig említettektől eltérő betűfajtát főleg a kb. 16 pontos kurrens sorokban láthatjuk. (4. kép). Ezek már gazdagon árnyalt, így igen jól olvasható, de még korai klasszicista betűk. Verzáljai közül különösen feltűnő a „H”, „K”, „M”, „T” betűk függőleges szárainak lefelé szélesedése, az „S” betű kezdő és záró (legtöbb betűfajtánál függőleges) vonalának ferde volta. Végül ötödik betűcsaládként a díszbetűket, a muzírozott (áttört), esetleg vonalas díszekkel is gazdagított betűket említhetjük. Ezek közül egy kurzív változatot láthatunk Szikszai Benjámin makói protestáns prédikátor által összeállított, Biblia szövétneke c., 1814-ben megjelent, Grünn Orbánnál nyomott terjedelmes bibliamagyarázó könyv címoldalán. (5. képen az alulról számított 5. és 7. betűsor). Ugyanilyen díszbetű látható a bécsi Trattner 1769. évi mintakönyvében (XXL Tertia Cursiv), az Egyetemi Nyomda 1773. évi Inventáriumában (XXVI. Media Cursiv Versalia) és más XVIII. századi nyomdák mintakönyveiben is. (Weber Simon Péter pozsonyi nyomdász 1783. évi; kisebb eltéréssel a nagyszebeni nyomda 1787. évi betűmintáiban)17 A XVIII. szd. végén és a XIX. szd. elején a hazai nyomdászatban általánosan elterjedt betűfajta volt. Az általunk vizsgált nyomtatványok alapján talán nem túlzás azt mondani, hogy Grünn az 1820-as évek elejéig egy-egy terjedelmesebb nyomtatványában 2—3 vagy még több betűtípust is alkalmazott; közöttük késői barokk és korai klasszicista betűfajták keverednek. Az 1812. évi említett megyei közgyűlési határozatot tartalmazó nyomtatványán — mint láttuk — legalább háromféle betűcsaládhoz tartozó betűt mutathatunk ki. Ugyancsak minimálisan háromféle betűfajtával készült az 1817. évben megjelent Búza kalászok c. négy részes prédikációgyűjtemény is. Az első rész 584. oldalán együtt láthatjuk e típusokat: az egyik betűcsaládot az élőfej, a másikat a szövegbetű, a harmadikat a fejezetcím képviseli. Az élőfej és a fejezetcím egyaránt verzál szedésű, de nem csupán fokozatbeli különbség van köztük — mint első pillantásra vélhetnénk — hanem a betűrajzban is eltérés állapítható meg: különösen az „É”, az „S” és a „T” betűk vonalvezetésében, a vízszintes és függőleges vonalaik arányaiban mutatkozik jelentős különbség. (6. kép). Az alkalmazott betűfajták e könyvben a már említettek közé tartoznak. Ugyancsak az eddig jellemzett szövegbetűtípusokkal készült Vedres István 1820. évi, a piaristák 100 éves szegedi működését ünneplő verses könyve, A szegedi múzsák százados ünnepe. Grünn Orbán a leltárában a két fő változaton belül (antikva és fraktúr) betűit csupán fokozatonként csoportosította, így további kutatásra vár az általa használt betűcsaládok újabb fajtáinak feltárása az 1820-as évek előtti időszakból. 16 CsmL Szeged tan. ír. 1813—1928.1. sz. 17 SzentkútyPál: Régi hazai nyomdák mintakönyvei. Adalékoka magyar betű és nyomdai „cifra” történetéhez. A Magyar Bibliophil Társaság kiadása, Bp. 1940. 20., 21. sz. táblák. 10
