Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Bárány Ferenc: A munkáshatalom felszámolása és az ellenforradalmi rendszer kiépítése a Viharsarokban
soha nem voltak kommunisták, tevékenységük a forradalom mérséklését szolgálta, amint azt Tóth Kálmán békési főjegyző, Básthy Endre békéssámsoni főjegyző, a hódmezővásárhelyi Arany János, Gábor István, Dobó Ferenc és még sokan mások tették.72 Ügyük mégis évekig tartó meghurcolással, gyakran nyugdíjazással végződött. Az igazolási eljárásba aktívan bekapcsolódtak a szélsőjobboldali szervezetek is, „informálták” az igazoló bizottságokat. így például az ÉME szarvasi csoportjának választmányi ülése követelte a járási főszolgabíró nyugdíjazását, mert „nagy zsidóbarát”. A főispán ugyan visszautasította az illetéktelen beavatkozást, de a főszolgabírót mégis nyugdíjazták egyharmad fizetéssel, mert a „románok alatt” kifejtett tevékenységét elítélendőnek találták.73 Tömegével indítottak hivatali fegyelmiket a kisebb beosztott hivatalnokok ellen is. Nem igazolták, illetve pénzbüntetésre ítélték a szegedi adóhivatal tisztviselőit, mert 1919 júniusában részt vettek az általános politikai sztrájkban74 A közigazgatási, hivatali alkalmazottak elleni eljárások a bosszúvágy kielégítése és a közigazgatásnak az ellenforradalom számára megbízhatatlan elemektől való megtisztításán kívül azt a célt is szolgálták, hogy megfélemlítsék az egész apparátust, a rendszer feltétlen kiszolgálóivá tegyék. E tekintetben nem lebecsülhető szerepet játszottak a munkanélküli diplomások, szellemi munkások, akik többségükben a hivatali, közigazgatási apparátusban szerettek volna elhelyezkedni.75 Az előbbieknél nem kisebb gondot fordítottak a helyi karhatalmi erők létrehozására. Kezdetben 1919 augusztus és 1921 között a „hadsereg” fő funkcióját a belső forradalmi erők elnyomása, a karhatalmi feladatok ellátása képezte. 1920-ban a szegedi katonai körletparancsnokság „T” (tájékoztató) osztályán 20 nyomozót alkalmaztak. Az egyes megyei katonai parancsnokságokon a „T”-ügyi előadó és egy tiszt volt beosztva, aki a szegedi katonai körletparancsnokság „T” osztályához 72 BmL Főisp. ir. 413-1920., 78-1921., Főisp. biz. ir. 58-1923. sz., CsmL (Hr) Tan. ir. 48-1920. sz., CsmL (Mr) Központi járás főszolgb. ir. 1127-1921. sz. 73 BmL Főisp. ir. 464-1920., 510-1920. és 1696-1920. sz. Szükségesnek látszik azonban megjegyezni azt is, hogy számos más, a román megszálló hatóságokkal együttműködő hivatalnokot még igazoló eljárás alá sem vontak. 74 CsmL Polgm. biz. ir. 7382-1920. sz.-tól 7996-1920. sz.-ig. 75 A szellemi munkások 1928. márc. 1-i összeírása szerint Viharsarok öt törvényhatóságának területén 6106 volt azoknak a szellemi munkásoknak a száma, akik nem szellemi munkát végeztek. Az összeírás idején 482 szellemi munkás állt munka nélkül. Magyar Statisztikai Évkönyv 1928. Budapest, 1929. 38-39. 1. 30
