Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Bárány Ferenc: A munkáshatalom felszámolása és az ellenforradalmi rendszer kiépítése a Viharsarokban

a lehető legszigorúbb büntetéssel sújtandó(Kiemelés az eredetiben.) Megneveznek még hét embert, akit a román hatóságok a „lehető legszigorúbb” büntetésben részesítendőnek véltek.14

A román hadsereg állandó rekvirálásokkal zaklatta a megszállt területek lakosságát, ezért több helyen még a proletár- diktatúrával nem rokonszenvező birtokos parasztság is szembefordult velük. A rekvirálások Apátfalván zendülést váltottak ki, amelynek során három román katonát megöltek. Ennek megtorlásául 38 embert végeztek ki a megszálló hatóságok, 87-et pedig internáltak.15

Az atrocitások között az apátfalvi eset fölé emelkedik a hódmezővásárhelyi Berényi-féle tömeggyilkosság, amelynek indító okai az előbbinél sokkal homályosabbak. Az történt ugyanis, hogy a Vörös Hadsereg júliusi offenzivájának összeomlása után a magát román tisztnek kiadó Berényi László vezetésével összefogtak 45 hódmezővásárhelyi polgári lakost és 11 ismeretlen vöröskatonát, akiket külterületen minden előzetes kihallgatás nélkül golyószóróval halomra lőttek. A tett magyarázatát a túlfűtött nacionalizmuson és az igazságtalan háború erkölcslazító hatásán kívül valószínűleg abban kell keresnünk, hogy a meggyilkoltak néhány ember kivételével vagyontalan földmunkások és munkások, a kivégzettek közel 20%-a pedig vöröskatona volt. Ahogyan Gaál Endre megállapítja: ez úgy fogható fel, mint a proletárok osztálya elleni megtorlás, ha nem is kiemelkedő munkásmozgalmi vezetők estek áldozatul.16 Abból következtethetően, hogy a román katonai hatóságok Berényit társával együtt főbelőtték, a foglyokat nyilvánvalóan internálás céljából indíthatták útnak és így eshettek áldozatul Berényi és társai egyéni „túlkapásainak”, ahogy a magyar ellenforradalom szóhasználata a tiszti bandák gyilkosságait jelölte.

A román katonai parancsnokság preventiv intézkedésként internálta a kezébe került hivatásos és tartalékos tiszteket, csendőröket is. Békés megyéből mintegy 200 tisztet, altisztet szállítottak Romániába, olyanokat, akikkel szemben politikai kifo14 CsmL Csanád megye alisp. ír. 3307-1920. sz. és CSmL (Szf) Csongrád megye főisp. ír- 34-1919. sz.

15 CsmL (Mr) Központi járás főszolgb. ír. 228-1928. sz. Az esetről bővebben: Makó és Csanád—Torontál vármegyei községek. Szerk.: Dr Barna János. Budapest, 1929. 300—302. 1.

16 A Csongrád megyei munkásmozgalom 1917—1919. aug. 1 33—34. és 528-534. 1.

12