Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Sárközi István: A tanítók jelentései a lakosság életviszonyairól Csongrád megyében az 1930. évi népszámlálás idején

A fentebb említett jelentésből azonban nem tűnik ki az, hogy a Dénes István féle Földmunkás és Munkáspárt valamint a szociáldemokraták agitáció ja és politikai tömegbefolyása nem egyforma súllyal veszélyeztette az ellenforradalmi rendszert s a kormánypártiak hatalmát. A pártvezér Dénes István, aki olykor nagy demagógiával támadta a Bethlen-kormány parasztpolitikáját és ő mérsékelt reformkövetelésekkel igyekezet befogni politikai hálójába a kis és középbirtokosokat, nem ritkán és nem kis hasznot húzott a kisbirtokosok peres ügyeinek ügyvédi vállalásaival.

Dénes István úgy vélhette, hogy az 1926-ban elszenvedett választási kudarca után most, az elmélyülő politikai vihar és gazdasági válság közepette megrendezendő parlamenti választásokon ismét mandátumhoz juthat és a saját politikai karrierje kedvező fordulathoz érkezhet. Ezért is fokoztatta a kormány politikáját is támadó agitációját híveivel Szegeden és környékén. A kormánypártiakra nagy veszélyt nem jelentett a Dénes féle Földmunkás és Munkáspárt, de a megyei hatóságok és a hatalom szegedi urai figyelemmel követték a parasztság körében kifejtett agitációs és propaganda tevékenységüket. Tették ezt annál inkább, mert a dolgozó parasztságra nehezedő súlyos adóterhek, a fizetésképtelenség és a politikai elnyomás fokozódó ellenállást váltott ki a dolgozó tömegekben az uralkodó osztály politikájával szemben. S ez a radikalizálódás nagyobb veszélyt rejtett magában mint Dénesék politikája. Téves azonban a számlálóbiztos tanítónak az a közlése, hogy Gaál Gaszton az Egységes pártot képviselte. Ő ugyanis 1922-ben kilépett abból és 1926-ban megalakította az Agrár-Pártot, majd 1931-ben az újonnan létrehozott Kisgazda Párt elnöke lett.

A Szegedi-Szentmihályteleki összeíró körzetből az egyik tanító „preventív intézkedést” tanácsol a tanfelügyelőnek szóló jelentésében, a kormány politikáját veszélyeztető agitáció és szervezkedéssel szemben. Nagymágocs-Lajostanyáról küldött jelentés szerzője mélységesen szkeptikus hangulatú közlésében azt állapította meg, hogy „a hazáért lelkesedni tudó férfiakat bizony még elvévre sem lehet itt találni” és úgy vélte, hogy „a forradalmak hatása, sajnos, még erősen meglátszik.” S „a leventének is minden kisgazda nyílt ellensége,... és mint egy ember, mindannyian hangoztatják, hogy Isten őrizz meg,

77