Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Sárközi István: A tanítók jelentései a lakosság életviszonyairól Csongrád megyében az 1930. évi népszámlálás idején

az írástudatlanok száma, illetve aránya. A tanítók jelentéseiből kitűnik, hogy 1930 végén Csongrád vármegyében voltak olyan körzetek, települések, ahol a népesség 40-50-60 százaléka nem tudott írni és olvasni. Példaként említjük Szeged- Alsótanya részében fekvő Madarásztó tanyai népességét, Hódmezővásárhely tanyai külterületét, valamint Sövényháza majoros népességét. Megjegyezzük, hogy az 1930. évi népszámlálás idején Csongrád vármegyében összesen 31 265 hat évnél idősebb analfabétát jegyeztek fel.

Kétségkívül megállapítható a jelentések alapján, hogy a tanyai települési rendszer nehezítette az ott élők művelődését. Legnagyobb hátrányt a szegényparasztok gyermekeinek és szüleiknek okozott. Több jelentésben is olvashatjuk, hogy a postától vagy az állomástól messzire eső tanyákra nehezen jut el az újság és a könyv.

Szépirodalmi könyvet mondhatjuk, kizárólag csak a gazdag parasztoknál, tisztviselő, értelmiségi családok lakásaiban láttak a tanítók. Egyik-másik tanító, a jelentésben kitér az iskolán kívüli népművelés keretében rendezett előadások fontosságára. Több segítséget, támogatást kérnek a tanítók a megyei és városi hatóságoktól az intenzívebb népművelő munkához.

Arra a kérdésre, hogy milyen irányú könyvet és újságot olvas a lakosság, azt mondhatnánk képletesen szólva, hogy a tanítók „fején találták a szöget”. A jelentések nagy többsége ugyanis jól érzékelteti, hogy a felettes hatóságot az érdekli, hogy milyen politikai és ideológiai hatások érik a lakosság különböző társadalmi csoportjait. A kérdésre adott válaszokból felmérhető a számlálóbiztosi teendőkkel megbízott tanítók politikai gondolkodása s ideológiai nézetei. Érzelmileg megnyilatkoznak a tanítók az egyes társadalmi rétegekhez tartozó népesség iránti érzelmeikről, a társadalmi harcokról s így a demokratikus nézetek és a marxista szocializmus iránt is.

A jelentések nagyobbik része alapján levonható az a megállapítás, hogy a tanítók hazafiasság kérdésében, amely az ellenforradalmi rendszer uralkodó osztálya és ideológiája szerint egyet jelentett a soviniszta irredentizmussal, elégedetlenek voltak a dolgozó tömegek elsősorban a szegényparasztság és az ipari munkásság nacionalista érzelmeinek hőfokával, e néprétegeket átható eszmei és politikai hatással. Munkánk korábbi részé72