Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Sárközi István: A tanítók jelentései a lakosság életviszonyairól Csongrád megyében az 1930. évi népszámlálás idején
„Minden úrban végrehajtót, adóösszeírót látnak. Az ágyneműjüket is elvitte a szörnyű árenda.”A tanító azt tapasztalta, hogy „a módosabb gazdák is tele adóssággal...s a magas kamatláb megeszik mindent. Nincs ára semminek.” A családok - sorolja a tanító a szegényparasztok gondjait -, igényeiket már a minimumra csökkentették, „s minden kérdésemre az volt a válasz; ez tarthatatlan, nem lehet bírni, teljesen a tönk szélén állunk.” Biztatására „szomorú feleleteket” kapott. A tanító tapasztalatait összegezve „méltánylóbb belátást, az adók, árendák mérséklését kívánja a város vezetőitől.53 Az összeírást végző tanítók a jelentéseikben megkülönböztetett figyelmet fordítottak a lakosság erkölcsi magatartásának, a lelkiállapotának megfigyelésére és erről való tájékoztatásra. E munka meghatározott keretében nem térhetünk ki bővebben a tanítók jelentéseiben olvasható megfigyelésekre, de nem hagyható figyelmen kívül a lakosság erkölcsi életére utaló tanítói megfigyelések és személyes benyomások. Érdemes megjegyeznünk, hogy a tanfelügyelő kérdéseire adott válaszokban talán erről a kérdésről olvashatjuk a legvegyesebb gondolatokat, véleményeket. A jelentést író tanítók többsége érthetően, valláserkölcsi alapból kiindulva fejtette ki észrevételeit, véleményét a nép erkölcséről, vallás-erkölcsi életéről, a családerkölcsi szokásairól, valamint magatartásáról. A tanítók többsége erről úgy vélekedik, hogy „családi, erkölcsi” és magánéletükben „sok hiány észlelhető”, vagy hogy „erősen kifogásolható” a szigorúbban fogalmazók szerint „erkölcsös életet kevesen élnek.” A tanítók jelentéseiben kevés ugyan, de van néhány az előbb említettekkel szöges ellentétben álló vélemény a nép erkölcsi életéről. A tanítók többsége az úgynevezett vadházasság és a házasságon kívül született gyermekek miatt nevezi vagy tekinti erkölcstelennek az előforduló eseteket, több tanító a „parázna beszédet” is erkölcsi romlásnak nevezi. A jelentések többsége alapján arra következtethetünk, hogy a „törvénytelen” gyermekek, családtagok és a „vadházasság” igen nagy számban volt található Csongrád megyében. Egyik tanító a vadházasságban élést „állatias erkölcsnek” 53 CsmL Szeged. Csongrád megye és Szeged város Tanfelügyelőségének iratai 1930-31. 26. d, 465. cs, 19. sz. irat, Csöndes Pe'ter tanító jelentése. 70
