Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Sárközi István: A tanítók jelentései a lakosság életviszonyairól Csongrád megyében az 1930. évi népszámlálás idején
mény és állatárak mellett a földbirtokot is veszély fenyegeti.”47 A tanító megírja jelentésében azt is, hogy a válság előtt az emberek jobban éltek. „A napszámos bejárt Szegedre, de a szegényebb földmíves napszámosok és törpebirtokosok akkor is korán munkába adták gyermekeiket, hogy keresetükkel hozzájáruljanak a szülők kiadásaihoz, ... legtöbb esetben azonban azért szolgálnak, hogy ruházatukról és élelmezésükről maguk gondoskodj anak.” A kultúrálódás kérdésében Moldován Zs. tanító azt tapasztalta, hogy úgy a szegényebb, mint a módosabb parasztok között elenyészően kevés az írástudatlanok száma, s hogy könyvet és újságot szeretnek olvasni. Újságot többen alkalmilag vásárolnak, pl.: Népszavát, Szeged Friss Újságot, a Barázdát és Budapesti Képes Kis Újságot. A 141 789 kh-on (8162 km) fekvő Szeged 135 000 lakosságának (ebből 89 621 élt a város tényleges belterületén) foglalkozás szerinti struktúrája sokkal differenciáltabb képet mutat 1930-ból, mint a Csongrád vármegye egésze.48 Az „őstermeléssel foglalkozók” kategóriájába a népességnek 36,4%-a tartozott. A szegedi földbirtok viszonyokra jellemző tény, hogy a 16 092 birtokos között 5018 „őstermelő” földbirtokának a nagysága az 1 kh-at sem érte el, 4642 földbirtokos pedig csak 1-5 hold földön gazdálkodott. Az 1935. évi adatok a város földbirtokviszonyairól alig mutatnak eltérést az 1930-as adatoktól. A két adatforrás azt bizonyítja, hogy Szegeden is az „őstermelők” kategóriájában a többséget a törpebirtokos szegényparasztság képezte. 4'J Szegeden az ipari munkások helyzete is gyorsan romlott a gazdasági válság idején, gyorsan gyarapította a munkanélküli ipari munkások tömege. Az építőiparban a munkások heti átlagkeresete 14—20 pengő között mozgott (a huszas évek második felében) s ez a munkabér akkor is mélyen alatta maradt egy háromtagú munkáscsalád fenntartását jelentő minimumnak. Hasonló igen alacsony munkabért fizettek a kendergyári munkásoknak s munkásnőknek.50 A szegedi építőipari, valamint a kendergyári munkások már 1927-1930 között elszánt, 47 U.O. 48 Statisztikai közlemények az 1930-as népszámlálásról. 1932, 332, 339. ol. 49 Csikvári Antal; Csongrád vm. Magyar vármegyék szociográfiája I. Budapest 1938. 15-16, 22, 29. ol. 50 Az adatot Soós Katalin; A szegedi munkásság helyzete és harcai Szegeden a 20-as években 68
