Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Bárány Ferenc: A munkáshatalom felszámolása és az ellenforradalmi rendszer kiépítése a Viharsarokban
szeptember 30-ig az 5. sz. sorozóbizottság előtt megjelent 3320 fő közül csak 147 fő a szegedi földműves.138 Geleta Ádám az ellenforradalmi bíróságtól azért kapott 6 hónapos börtönbüntetést, mert július végén a „Nemzeti Hadsereg”-be való belépés ellen agitált.139 Bernáth András, a szegedi cipészmunkások elnöke a Munkásotthonban tartott csoportgyűlésen nehezményezte, hogy egyes tagok beállnak a hadseregbe. A szovjet kormány a munkásoké, amely még nincs itt, nem pedig a P. Ábrahám-kor- mány.140 Júniusban az algyői toborzó gyűlésen is kínos meglepetések érték a fehér hadsereg szervezőit. A toborzó gyűlés megnyitóját mondó Szíjártó Albert középiskolai tanár csak a meg-' szállók elleni harcról beszélt, amikor a Vörös Hadsereg elleni harcra figyelmeztették, s kijelentette: „Testvér ellen nem harcolunk”. A hadsereg mellett agitáló szónokokat a parasztok alig akarták meghallgatni, állandóan a földosztást emlegették. A szegedi kormány nyomozója jelentette: „E község 4000 főnyi lakossága telítve van bolsevista eszmékkel éspedig főként azért, mert vagyontalan, szegény, napszámos emberek, Pallavicini őrgróf munkásai, akiket az uralom gazdasági intézője járomba fogott baromként kezelt”.141 így aztán nem lehet azon csodálkozni, hogy az algyői parasztok nem lelkesedtek a Pallavicini-ek hatalmát visszaállító fehérekért. Decemberben az algyői Molnár István és Mészáros József szidták az őrtálló katonákat, mert megint katonának kell lenni, átkozták azokat, akik először bevonultak. Kifakadásukért egy évi internálással fizettek.142 Jellemző eset történt Szegeden, ahol valaki „rablóbandának” nevezte a fehér hadsereget, ezért 15 napi elzárással sújtották.143 1920 őszén a Csongrádi járásban is le akarták beszélni az embereket a bevonulásról.144 Makón csak nehezen sikerült elszállásolni a bevonuló ellenforradalmi tiszteket. A kisiparosok nem akarták megjavítani a csendőrség bútorait. Rendszeresen megtagadták a közmunkákat, követelték a nagy jövedelműek meg138 Kelemen Béla: Id. mű 492. 1. és Dósa Kudolfné: Az ellenforradalom főpróbája Szegeden a- első magyar proletárdiktatúra idején. Tájékoztató (MM Marxizmus-Leninizmus Oktatási Főz osztály kiadványa), 1969. 5. sz. 136. 1. «a pi Arch.' 631. f. 1920—B-4391. 140 Kelemen Béla: Id. mű 408. 1. 141 Karsai Elek-Pamlényi Ervin: A fehérterror. Művelt Nép, 1951. 15-16. 1. és Dósa Kudolfné Id. mű 135. 1. 142 CsmL Szegedi Ügyészség IV-5543-1919. sz. 1« Uo. IV-5544-1919. sz. 144 CsmL (Szf) Csongrád megye főisp. biz. ir. 88-1920. sz. 46
