Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Bárány Ferenc: A munkáshatalom felszámolása és az ellenforradalmi rendszer kiépítése a Viharsarokban
A Viharsarok törvényhatósági egységeinek az élére tehát 1919 augusztustól, 1920-tól a forradalmak előtt már kipróbált közigazgatási alkalmazottak kerültek, akik az ellenforradalom oldalára történő korai csatlakozásuk, a szegedi ellenforradalmi csoportosulásban kifejtett tevékenységük miatt feltétlenül meg- bízhatóaknak számítottak az új rezsim számára. Többségükben eléggé kis súlyú, jellegtelen hivatalnokok voltak. A föld- birtokosok közül csak egy vállalt főispánságot, a többiek inkább a „szegedi kormányok” melletti csoportosulásban működtek. A főispánok, akik nagy súllyal vehettek részt a törvény- hatóságok politikai életének kialakításában, a képviselő-választások lebonyolításában, a különböző ellenforradalmi irányzatokat képviselő kormányoknak megfelelően cserélődtek, csak azok maradhattak pozíciójukban, akik a legmesszebbmenőkig kiszolgálták az éppen uralmon levő irányzatot, az ellenforradal- miság, a reakciósság önmagában még nem bizonyult elegendőnek. A törvényhatóságok megbízható felső vezetésének létrehozása mellett az egész közigazgatási apparátus átszervezésére törekedtek a kormányzó körök és a helyi ellenforradalmi erők. A tiszántúli területek kiürítése után hozzákezdtek a különböző hivataloknak az új rendszer igényeinek megfelelő tisztogatásához, a kompromittálódott személyek eltávolításához, már akik közül egyáltalán addig is a helyükön maradhattak. A BM 26 3112/1920 IV. A. sz. 1920. május 21-én kelt rendeletének értelmében igazoló eljárást kellett indítani valamennyi törvény- hatósági és községi (városi) alkalmazott ellen a tanácskormány és román megszállás alatti tevékenységükre vonatkozóan.71 Az igazoló eljárás során vétkesnek talált közigazgatási alkalmazottak ellen fegyelmi eljárást indítottak, ha bűnüket nem tartották súlyosabbnak. Azok a városi alkalmazottak, főjegyzők, akik a népharag elől nem voltak kénytelenek elmenekülni még 1918-ban, helyükön maradtak a proletárdiktatúra idején is, s kisebb-nagyobb funkciót vállaltak. Egyesek a forradalmi események által meggyőzve, igaz hittel tették ezt, a többség azonban megélhetésének biztosítása, karrierje érdekében, így az igazoló eljárás során joggal védekezhettek azzal, hogy Purgly már korábban a szegedi ellenforradalmi szervezkedésben is szerepet játszott. Makó és Csanád—Torontál vármegyei községek...84., 85. és 87. 1. 71 BmL Főisp. ir. 488-1920. sz. 29
