Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Gecsényi Lajos: Munkásmozgalom-történeti kiadványok Csongrád megyében

mal, támogatta és segítette önvédelmi harcát, részt vállalt poli­tikájának végrehajtásában. Szegeden, ahol a megszálló francia intervenciós csapatok parancsnoksága öt nap után távozásra kényszerítette a tanács­szerveket, éppen amikor tevékenységük valóban kibontakoz­hatott volna, a város munkássága számos akcióval (közülük is kiemelkedik az 1919 júniusi sztrájk, 295-304. sz.) nyilvánította rokonszenvét a Tanácsköztársaság iránt. Azokon a területeken, amelyeket 1919 márciusában nem érintett a megszállás, az im­perialista támadás árnyékában bontakozott ki a tanácsrendszer munkássága: a tulajdonviszonyokat megváltoztató szocializá­lás; a szociális viszonyok javítása; az új művelődéspolitika; a párt- és szakszervezeti szervező munka. Fontos feladatot jelen­tett a belső ellenforradalom elleni harc, de mindenekelőtt a külső ellenséges támadásra való felkészülés. Ezzel kapcsolatosan elő­ször publikálták a Makón lezajlott ellenforradalmi megmozdu­lás körülményeire vonatkozó dokumentumokat. (258-264. sz.) Dokumentumok sora tájékoztat arról, hogy az állandó feszült­ség közepette az egymástól és nem egyszer a központi szervek­től is elszigetelt tanácsok, direktóriumok mennyire azonos úton haladtak s öntevékeny intézkedéseikkel hogyan próbálták a reá­juk háruló feladatokat megoldani. A kötet forrásbázisa - a fent elmondottakból is következőleg - igen széles körű anyaggyűjtésen alapul. A helyi és országos levéltárak iratsorozatai; a bőkezűen gazdag helyi sajtó publi­cisztikai és híranyaga (a 353 dokumentumból 197 sajtóanyag) számos lehetőséget adott a szerkesztőnek és az anyaggyűjtők­nek, akik éltek is az alkalommal: minél több eddig nem publi­kált, vagy teljesen ismeretlen forrás közzétételének lehetőségé­vel. A szerkesztő munkáját dicséri a forráspublikálás színvona­las módja. Sajnálatos viszont, hogy a kötet visszafogottan él a visszaemlékezésekben rejlő hézagpótló lehetőségekkel. Nem mondható szerencsésnek Andorka Sándor tartalmában vitat­ható visszaemlékezésének kiválasztása. Mindent egybevetve úgy véljük, hogy a kisebb érszevételek nem csökkentik a kötet fontosságát s nem utolsósorban a soro­zaton belül vállalt úttörő szerepének jelentőségét. Negyedszázadot átugorva történelmünk újabb sorsforduló­pillanata elevenedik meg a másodikként közzétett s az 1944 205

Next

/
Oldalképek
Tartalom