Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Bárány Ferenc: A munkáshatalom felszámolása és az ellenforradalmi rendszer kiépítése a Viharsarokban

Bár P. Ábrahám kormánya több munkásellenes lépést tett, mint például a közismerten szociáldemokrata ellenes Dobay Gyulának Szeged és Csongrád vármegye kormánybiztos főispánjává történő kinevezése, vagy az augusztus 7-én kiadott statárium rendelet, mégis túlzottan munkásbarátnak ítélték a nagyhatalmú különítményesek. Augusztus elején megjelennek a szegedi szélsőjobboldali sajtóban a „zsidókérdést” feszegető, uszító antiszemita cikkek is. Végül a „nemzeti bizottmány” a kormány feloszlásával maga is megszűnt.

Az ellenforradalom helyi táborának szélsőséges, nacionalista, a munkássággal való következetes leszámolást hirdető csoportja 1919 szeptember elején Kelemen Béla vezetésével újabb tömörülést hozott létre, megalakította a Magyar Nemzeti Szövetség Szegedi Csoportját. A tagság politikai arculatát, célkitűzéseit illusztrálják Kószó István szavai: „A Munkásotthon, a Békeműhely és az abban munkásbolondítással foglalkozó munkakerülő vezérek és vádbiztosok nem alkalmasak alkotásra, csak rombolásra és önző anyagi érdekek kielégítésére. Ettől óvakodjon a valláserkölcsi alapon álló, s hazáját igazán szerető polgárság. A magyar nemzet gerince a földmíveléssel foglalkozó magyar kisgazda és a magyar hivatalnokok agon résge, mely nem kon- junktúrázott a háborúban, hanem nélkülögéssel kügdve teljesítette esküvel vállalt hivatali feladatát.” (Kiemelés az eredetiben)45 A kisgazda- és „történelmi középosztályi” demagógiával teljes nyilatkozat mutatja, melyik réteget akarta tömegbázisul felhasználni ez a jobboldali csoportosulás. Arra sem törekedtek már, hogy valami demokratikus mázzal vonják be politikai célkitűzéseiket.

A megszállás végére tehát Szegeden négy politikai csoportosulás körvonalai bontakoztak ki. A szociáldemokrata mozgalom és a kisgazdapárt viszonylag szervezettebb alakulata, a keresztényszocialisták ellentétekkel terhes, megosztott tábora, valamint a liberálisok egyenlőre erőtlen és szervezetlen csoportja alkotta a szegedi politikai élet négy legfontosabb elemét. A politikai pártok mellett tényleges, de nehezen kimutatható politikai befolyással bírtak a szélsőjobboldali titkos s féllegális szervezetek, valamint az ÉME és MOVE.

Sgégéd a politikai élet sgervegettsége tekintetében kivételes hely« Uo. 1919. szept. 11.

21