Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944
bántó alakulat parancsnoka - egy uradalmi ispán fia - akinek a „németek voltak az istenei” elzárkózott a munkások kérésének teljesitése felől. A csoport elhatározta, hogy fegyveresen kényszerítik az őrséget a felrobbantás megakadályozására. A fegyverek és a csoport tagjai együtt voltak, amikor a szovjet csapatok gyorsabb előrenyomulása miatt a híd felrobbantását előbbre hozták, és Kecskemétről a szegedi riadóközpontba, a Főposta épületébe érkezett utasítás értelmében a hidat 1944. október 9-én este 10 órakor felrobbantották243, s ezt így megakadályozni nem tudták. Két gyorsan egymásután következő fülsiketítő detonáció rengette meg a várost, zúzta be a Tisza-parti ablakokat: hídjaink a levegőbe repültek. A sikertelenség ellenére tiszteletet ébresztenek azok az erőfeszítések, amelyek arra irányultak, hogy az átkelést és közlekedést biztosító Tisza-hídak épségben maradjanak. A csendőrségi jelentések a felszabadulás előtti utolsó napokban már egyöntetűen a néptömegek háborúellenes hangulatáról és a Szovjet Hadseregbe vetett bizalomról írnak:244 ”Ez a hangulat mindjobban erősbödik, ami összefüggésben áll a katonai helyzetnek a Szovjet Hadsereg részére való előnyösebb alakulásával. Az ipari és mezőgazdasági munkások rétegeiben baloldali erős propaganda hatása folytán azon általános hangulat uralkodik, hogy a háborút csakis az angolszász-szovjet szövetséges nagyhatalmak nyerhetik meg. Ma már nemcsak a szervezett munkásság hirdeti a szovjet győzelmet, hanem azok is, akiket a baloldali agitációnak ezideig nem sikerült céljainak megnyerni.” A Szovjet Hadsereg alakulatai 1944. október 6-án szabadították fel Békéscsabát és már október 8-án megalakult a Kommunista Párt helyi szervezete a sok vihart látott Munkásotthonban. A vezetőség tagjai Blahut János, Bottyánszki András, Bobroczky György, Gálik János, Kiszeli András, Kolarovszki János, Mázán Mátyás, Nyilas András, Weisz Lászlóné és Zsilák György245 voltak. Dél-Magyar országon ekkor már a felszabadító szovjet csapatok járnak, területének mintegy fele felszabadult. Szeptember 243 CsmL: Kolos^ár Béla i. m. 2.1. 244 Dokumentumok a magyar párttörténet i. m. 204. 1. 245 Tanulmányok Békéscsaba i.m. 305. 1. 172
