Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Bárány Ferenc: A munkáshatalom felszámolása és az ellenforradalmi rendszer kiépítése a Viharsarokban

megdöntése előtt. Az Aradról, a román gyámkodásból áttelepült Károlyi Gyula, majd P. Abrahám Dezső vezette szegedi ellenforradalmi kormány a bécsi Antibolsevista Comitéval (ABC) szoros kapcsolatban állt és a franciák jóindulatú támogatását élvezte. Csupán a fehér tisztekből, dzsentri és gazdagparaszt fiatalokból verbuválódott különítmények „túlkapásait” nyesegették időnként, de nem sok sikerrel. A Horthy Miklós fővezérlete mellett „Nemzeti Hadsereggé” szerveződő tiszti különítmények már Szegeden egyre inkább meghatározó szerepet játszottak a polgári hatóságokkal szemben.40 Az augusztus 1-én bekövetkezett fordulat után az antant és román parancsnokságok Dunántúlt jelölték ki a magyar ellenforradalmi csapatok tartózkodási helyéül. Augusztus első napjaiban meg is kezdődött kivonulásuk Szegedről, Horthy „fővezér” is áttelepült Siófokra. A szegedi kormány ezzel teljesen paralizálódott, a franciák is több lehetőséget láttak Friedrich-ben. Augusztus 19-én a szegedi kormány, miután Fiedrich-ék elismerték a miniszterek nyugdíj iránti jogosultságát, saját érdemeinek hangoztatásával kimondta feloszlását.41

A szegedi ellenforradalmi központ természetesen nem hagyta érintetlenül Szeged társadalmát sem. Az ellenforradalmi szervezkedés együtt járt a Szeged környéki ellenforradalmi erők aktivizálódásával, ezek a tényezők nem elhanyagolható szerepet játszottak az ellenforradalmi központ tevékenységében, politikai arculatának formálódásában. Az ellenforradalom vezető politikusai és a szegedi jobboldali körök Szeged és környékének különleges szerepére hivatkoztak az ellenforradalmi mozgalomban, a „nemzeti újjászületésben”, ahogy ők próbálták ezt beállítani. A rendszer ideológiai alapjait a „szegedi gondolatban vélték megtalálni. Ez azonban a szegedi ellenforradalmi garnitúra közös „alkotása”, a helyi illetékességűeknek, így például Zadravecz páternek, csak részlegesek az „érdemei”. így tehát a „szegedi” jelzőnek objektíve kevés jelentőséget tulajdoníthatunk. Mivel a kívülről jött politikusokat Szegeden nem sok remény kecsegtette, az ellenforradalmi szervezkedésbe be40 Dr. Vargyai Gyula: Katonai közigazgatás és kormányzói jogkör 1919-1921. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1971. 13. 1.

41 A szegedi ellenforradalmi kormányok történetének bemutatását, elemzését természetesen nem tekinthettük feladatunknak. A közölt néhány vázlatos megjegyzést viszont témánk kifejtéséhez feltétlenül szükségesnek tartottuk. A kérdésről bővebben: Mészáros Károly: Id. mű 65- 106. 1.

18