Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)
Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944
több évvel később 1944. február hó 7-én vádiratot adott ki ellenük.48 Közvetlenül a Szovjetunióval történt hadbalépés után Csong- rád vármegye főispánja már 1941. június 28-án felhívta49 a járási főszolgabírók figyelmét a „kommunista jellegű izgatások és szervezkedések” növekedésére, utasította a főszolgabírókat, hogy terjesszék ki figyelmüket minden olyan pártszervezetre, egyesületre vagy csoportra, amelyek fedőszervei lehetnek a kommunista megmozdulásoknak: „megfigyelendőnek tartom a rádió hallgatásokat a gyanús helyiségekben és gyanús csoportok körében, ahol feltehető, hogy az eddig London felé irányult figyelem most Moszkva iránt terelődik”.50 A horthysta kormányzat 25 esztendős uralma idején elsősorban a magyar uralkodó osztályok és a magyar kormány fosztogatta az országot, de mind nagyobb része volt ebben a „szövetséges” hitlerista Németországnak. Németország nemcsak Magyarország embertartalékait követelte és kapta meg a horthysta kormányoktól, hanem az ország terményeinek nagy részét is. Magyarországról leszorított árakon hurcolták ki az élelmiszert, a bauxitot, az olajat. A Németországba irányuló élelmiszerkivitel olyan mérvű lett, hogy 1943-ban a kenyér alapfejadagját Magyarországon napi 15 dekára szállították le.51 (Ugyanakkor Németországban a fejadag ennek a kétszerese volt.) Délmagyarországon a munkásság helyzetére jellemző volt, hogy az egy főre eső reálbér csak 1940-ig emelkedett, utána lassan csökkent, s 1943-ban már mintegy 20 %-kal alatta maradt az 1939-esnek. Az életszínvonal alakulását azonban a nominálbérek, s a létfenntartási költségek mechanikus összevetése sohasem képes reálisan mutatni, különösen nem a háború időszakában, mikor a munkaidő hossza, a munkaintenzitás foka mellett számos sajátos háborús tényező is közrejátszik a munkásosztály helyzetének alakulásában. A jegyrendszer valamennyi szükségleti cikkre való kiterjesztése azt jelentette, hogy a munkás, bár keresete talán elegendő is lett volna arra, hogy létfenntartási szükségleteit a hivatalos árak mellett kielégítse, a szűkös fejadagok következtében ezt nem tehette, a feketepiaci árak mellett pedig kere48 CsmL: Uo. 4580/1944. sz. 49 CsmL: Csongrád vármegye főispánjának iratai 190/1941. biz. sz. Vő: Algyő község iratai 28/1941. biz. sz. 50 CsmL.: Uo. 51 Nemes Dezső: Magyarország felszabadulása Bp. 1955. 36.1, 118
