Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944

tak kialakítani egymással, a munkáskörben komolyabb befo­lyásra szert tenni nem tudtak, és legfeljebb elszigetelt egyéni agitációt folytattak. így Szeghalmon is a nyilas párt vert tanyát a szegénység között. Mezőhegyesen18 az állami birtokon dolgozó nagyszámú cse­léd- és hajcsár-rétegben vert gyökeret a nyilas demagógia. A bal­oldali érzelmű dolgozók kis csoportja a szinte katonai fegyelem alatt álló gazdaságban, csak védekezésre gondolhatott és arra szorítkozott, hogy a munkára odajáró makói, pitvarosi, tót- komlósi baloldali munkások segítségével fenntartsa magát, így történt, hogy Mezőhegyesen a nyilas pártnak 400 tagja volt, zöme megtévesztett szegényember. Gyulán19 a hatalmas hivatalnok és nyugdíjas sereg hatott rendkívül bomlasztóan a munkásmozgalomra. Az ún. magyar városrész teljesen a klérus befolyása alatt állt, számos klerikális egyesület igyekezett tagokat toborozni a földmunkások között. Megalakult a Nemzeti Munkaközpont és egy nyugdíjas alezre­des vezetésével a Nemzeti Munkavédelmi Szervezet, amely monopolizálta a munkaalkalmakat és ezáltal számos földmun­kást sikerült beszerveznie. A fenti példákkal szemben azonban szinte törvényszerűség­ként lehet megállapítani, hogy ott, ahol a baloldali mozgalmak forradalmi, kommunista vagy kummunista érzelmű magját nem sikerült megsemmisíteni, ahol az osztályharcok tüzében edzett, a magyar proletárdiktatúra és az orosz Vörös Hadsereg iskolá­ját kijárt, tapasztalt vezetők egymással szorosan összefogva, mélyen beágyazva a tömegek közé, többé-kevésbé szervezetten fenn tudták tartani magukat, ott az ellenforradalmi rendszer súlyos viszonyai között is tudtak eredményeket elérni. A Kommintern 1935-ben megtartott VII. kongresszusán elfogadott határozatok képezték fő irányát a délmagyarországi illegális KMP újjászervezéséhez és a fasizmus elleni harc foko­zásához. Abból a helyes felfogásból kiindulva, hogy kizárólag a munkásság és az őt támogató szegényparasztság erőfeszítései­vel a fasizmust legyőzni nem lehet, kimunkálták a kommunista párt új szövetségi politikáját, a népfrontot. Tömöríteni kellett a munkásosztály vezetése alatt az antifasizmus zászlaja alá mind­18 Uo. 201.1. •19 Uo. 201.1. 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom