Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1. 1919–1945 (Szeged, 1977)

Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941–1944

csapatok bevonulása alkalmával, számos helységben kegyetlenül megbotozták az elfogott 19-eseket, vöröskatonákat és mindazokat, akiknek valamilyen, akár a legkisebb kapcsolatuk volt a Tanácsköztársasággal. így például Kisújszálláson Héjjasék szekérrel szedték össze és hordták be az embereket a városháza istállójába, ahol a napokig tartó „vallatások” során több száz embert botoztak véresre. Karcagon 50-60 embert botoztak meg, Békésszentandráson, Füzesgyarmaton, Mezőkovácsházán, Mezőtúron stb. nyilvánosan, a piactéren vagy a községháza udvarán hajtották végre a botozásokat. Sokan hetekig munka- képtelenné váltak az elszenvedett verések következtében, többeket, mint pl. G. Kiss Sándort Békésről, nyomorékká vertek, Kóti Teréz Búcsáról és Szedera István Mezőkovácsházáról később belehalt sérüléseibe.12

Ezzel azonban még nem értek véget a közvetlen megtorlások. A hadifogságból hazatért volt vöröskatonáknak, mindazoknak, akik a Tanácsköztársaság iránti rokonszenwel voltak gyanúsíthatok, sokszor évekig rendszeresen jelentkezniük kellett a csendőrségen, fekete listára kerültek, a munkavállalást megnehezítették számukra, sokan arra kényszerültek, hogy elhagyják otthonukat és az ország más vidékein, Budapesten próbáljanak munkához jutni.

A fehérterror borzalmai évekig tartó dermedtségbe süllyesztették a néptömegeket, emlékük bénítóan hatott az egész Horthy-korszakban és fékezte, nehezítette a széles néptömegek harcának a kibontakozását.

A fehérterror időszakára jellemző országos dermedtség, fásultság a bethleni konszolidáció kezdetével fokozatosan felengedett. Amikor a fehérterror nyílt és brutális eszközeit felváltották az ellenforradalmi rendszer törvényesített és valamivel enyhébb módszerei, a Viharsarok népe is egy kis levegőhöz jutott. Először 1925 első felében, a munkás- és földmunkásmozgalom régi központjaiban:13 Békéscsabán, Orosházán, End- rődön, Tótkomlóson kezdtek éledezni a szétvert, letiport munkásszervezetek, kezdett talpraállni a mozgalom. Ezek a szervezkedések kezdetben a Horthy-rendszer adta szűk legális lehetőségek keretein belül mozogtak, gazdasági, szakszervezeti jelle12 Balázs Béla: Adalékok a Viharsarok baloldali mozgalmainak történetéhez az ellenforradalom korszakában=PK 1959. 3-4. sz. 188. 1.

13 Uo. 189.1.

105