Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)

Bevezetés

BEVEZETÉS

AZ EGYHÁZI ANYAKÖNYVEZÉS

Szinte az emberi társadalom történetével egyidős az a törekvés, hogy kisebb-nagyobb közösségek tagjaira vonatkozó legfontosabb adatokat valamilyen formában rögzítsék. ’

Magyarországon az anyakönyvek fejlődésének kezdetét az 1515-ben tartott római katolikus veszprémi egyházmegyei zsinat jelzi. A zsinat nem túlságosan pontos és egyértelmű határozata arra hívja fel a plébánosokat, hogy jegyezzék fel a kereszteléseket annak érdekében, hogy a lelki rokonságot nyilvántarthassák. A rendelkezés alapját a kánonjognak azon előírása képezte, mely szerint a lelki rokonság (amely a keresztelés és a bérmálás folytán keletkezett), ugyanolyan házassági akadálynak számított, mint a vér szerinti rokonság.1 * * 4

A rendszeres anyakönyvezést azonban csak az 1545—1563- ig ülésező tridenti zsinaton rendelte el IV. Pius pápa.5 (Közelebbről ekkor a kereszteltek és a házasultak anyakönyvének vezetését írták elő és 1614-ben a Római Rituale rendelte el a bérmáltak és a halottak anyakönyvének vezetését.6)

Hazánkban a római katolikus egyházban az ellenreformáció kezdeti időszakában tartott 1611. évi nagyszombati zsinat intézkedett az anyakönyvek vezetéséről. Szórványos anyakönyvezés előfordult már e dátum előtt is itt-ott az országban (pl. római katolikus 1587-től Kassán, 1601-től Pozsonyban stb.)

1 BOTOS JÁNOS: 100 éves az állami anyakönyvezés (1895-1995) BM Kiadó, 1995. (a továbbiakban: Botos: i. m.) 3. p.

4 BERKES JÓZSEF: Családtörténeti tájékoztató. Babits Kiadó, 1999. (továbbiakban: Berkes: i. m.)

5U. o.

6 Magyar Katolikus Lexikon. I. kötet (Anyakönyv= matricula címszó alatt.) Szent István Társulat. Bp.

7