Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)

Az anyakönyvezés gyakorlata szentesen

könyveket nyitottak, ugyanakkor az eredetieket továbbra is folyamatosan vezették.

A keresztelési anyakönyvekben 1888-tól mindössze annyi az újdonság, hogy mostantól a szülésznő nevét és a gyermek kiskorban (csecsemőként) történő elhalásának idejét is külön rovatban beírják. Bár már korábban is találkozhatunk olyan esetekkel, hogy az észrevételeknél feltüntetik a bába nevét vagy a kisgyermek esetleges korai halálát. Ez utóbbi eset sajnos igen gyakran megtörtént, rendkívül magas volt a gyermekhalandóság. Nem volt ritka, hogy egy családban 8-10 gyermek is született, de a felnőttkort kevesen érték meg közülük. Bár az évek előrehaladtával és a közegészségügyi viszonyok fejlődésével azért javult a helyzet.

A keresztelési anyakönyvek fejlődésében további változást már nem fedezhetünk fel. A polgári anyakönyvezés bevezetéséig - 1895. okt. 1. - a leírtak szerint folyt az anyakönyvezés.

A szentesi református egyház esketési anyakönyvei

A legkorábbi esketési anyakönyvek szintén nagyon szűkszavúak. Tartalmazzák az esküvő idejét, a vőlegény nevét, valamint ha szerencsénk van, a menyasszony neve és esetleg még más adatok is kiderülnek a bejegyzésből. Ez utóbbi megjegyzés elsőre talán kicsit furcsán hangzik, de mindjárt kiderül, mire gondolok. 1741. május 4-én a következő bejegyzést olvashatjuk: „Szabó István vette Pataki Péter h. 1. (= hajadon leányát) Ilonát. ” Ezzel semmi gondunk nincs, hiszen kiolvasható a beírásból, hogy a menyasszony neve Pataki Ilona, sőt még az apja nevét is megtudtuk. De nézzünk egy másik példát. 1724. február 7-ei dátummal ezt találjuk: „Bodnár Mátyás vette Balog István özvegyét Erzsébetet Ebből mi derül ki a menyasszonyra nézve? Nem sok, legalábbis a ma emberének. Mindössze annyit tudtunk meg, hogy a menyasszony keresztneve Erzsébet és elő38