Mikecz Zsuzsanna: Az anyakönyvezés gyakorlata Szentesen az állami anyakönyvezés bevezetéséig 1741–1895 - Szentesi Műhely Füzetek 11. (Szentes, 2010)

Az anyakönyvezés gyakorlata szentesen

AZ ANYAKÖNYVEZÉS GYAKORLATA SZENTESEN

Elöljáróban el kell mondani, hogy a szentesi anyakönyvezés témája nem tartozik a feldolgozott anyagok közé. Ezzel csak akkor szembesültem igazán, amikor megkezdtem a szükséges adatok, ismeretek összegyűjtését. Magukon az anyakönyveken kívül nem sok írásos anyag lelhető fel. A szentesi levéltárban 1828-tól 1895-ig találhatóak meg az egyházi anyakönyvek másodpéldányai. Ennek oka a már említett 1827. évi XXIII. törvénycikk, amely elrendelte az anyakönyvek két példányban történő vezetését, amelyekből az egyik darabot a területileg illetékes levéltárakban kellett elhelyezni. Az 1828 előtt vezetett anyakönyvek csak mikrofilmmásolaton vannak meg a levéltárban, az eredetiek az egyházaknál találhatók. Természetesen nem minden felekezet vezetett még ebben az időben anyakönyvet, hiszen ahogy arról már szó volt az előző fejezetben, nagy részük csak később jelent meg a településen és szervezte meg saját egyház- községét.

Szentes legkorábbi anyakönyvi feljegyzései 1741-ből maradtak fenn. Az ez évet megelőző könyvek elégtek. A meglévők 1741. január 1-jével kezdődnek, de egy régebbi könyv 35. oldalán. Az előző 34 lap szintén megsemmisült. Az 1741-1766 közötti keresztelési-, házassági- és halálozási adatok egy könyvben találhatóak meg. A lapok azonban sok helyen rongáltak, máshol a tinta annyira elhalványult, hogy sokszor semmit sem lehet kibetűzni. A hiánytalan kép megalkotását gátolja még az a körülmény is, hogy az elhunytak bejegyzése nem teljes. Csak azoknak a neve került bele ebbe az anyakönyvbe, akik egyházi temetésben részesültek. Az 1741-től 1750-ig terjedő időben csak a református egyház anyakönyveivel foglalkozhatunk, mert a katolikus egyház feljegyzései csak 1750-ben kezdődnek. A többi

29