Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A Kárpátokban
Délelőtt 9 órakor kivagonéroztunk, és átmenve a városon, bevezettük a lovakat egy téglagyárba, mi pedig felkovártélyoztunk a körkemencébe, ahol bizony elég jó meleg volt, bár ez már kellett is, mivel az idő elég hűvös volt. Azonban itt elég kevés ideig voltunk, mivel már két nap múlva, azaz november 9-én elvittük vonattal a lovakat Ónodra, valami Melczer nevű uradalomhoz. Itt a lovakat átadtuk, minket pedig elküldték Lúgosra a káderhez, ahová november 14-én meg is érkeztünk. Röviden leírva így teltek a napok a rezelva századnál, és így ment tönkre az a gyönyörű század 65 nap alatt annyira, hogy október 5-én, amidőn én a maródi lovakkal eljöttem, már csak 27 lovas volt. Tehát tönkre ment ember, ló, felszerelés, és mindez miért?! Azért, mert azt hitte a hadvezetőség, hogy karácsonyra már mindent elintézünk. Nem voltak elkészülve, hogy meglegyen az utánpódás, hanem mindenütt a személyes bátorsággal akarták az ellenséget megfélemlíteni, és ezzel sírba juttatták a legjobb ember- és lóanyagot, és elpocsékolták a hatalmas értékű felszerelést. És megkezdték a lelkeden, jobb helyen levők a csalások és sikkasztások hasznot hajtó foglalkozását, olyan mértékben, hogy akik csak keveset sejtettünk is a dologból, azon töprengtünk, hol van a hadbiztosság, vagy hol vannak, akik a harctérre küldött dolgokért felelősséggel tartoznának. Ezek azonban, vagy ilyenek, úgyszólván nem léteztek. A tisztek közül sokan meghaltak, vagy megsebesültek, vág)' a szokatlan életmód kimerítette őket és kórházba kerültek, a számvivők írtak alá minden nyugtát, és ezzel minden el volt intézve. A legénység pedig éhezett, mert már ami ott volt, nem lehetett koplalásnak nevezni. A számvivők pedig híztak a más zsírján, mit sem törődve, hogy azok, akik a kopasz földön éjjel-nappal kint vannak, úgyszólván csak árnyak és nem emberek, mert a folytonos éhezés levetkőztette róluk az emberi formát. No, de hagyjuk, mert ezeknek az üzelmeikről vastag könyveket lehetne írni. Itt azonban ez nem célom. 38
