Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Katonáskodás békeidőben
Tehát úr lettem, patrulfűrer úr, ami miatt a guta majd megütötte az előbb oly hatalmas néhány öreg huszárt. Ennek az előbb leírt félévnek még volt egy nagyon kellemetlen része, amelytől nem mentesített a műhely. Ez pedig a lóstrázsaság, vág}' magyarul lóőrség elnevezést viseli. Ezen foglalkozás egyik déli 12 órától másik déli 12 óráig tart, éjjel egyik két ember éjfél előtt 12-ig, másik kettő éjféltől reggelig. A szolgálat nem nehéz, de igen kellemetlen, mivel a lónak az aljra se vizelni, se trágyázni nem szabad, ha pedig kettőre egyszerre ér reá a baj, akkor a lóőr gyönyörűen felszedi a saját tíz körmivel, ami a finnyásabb egyéneknek kissé csiklandozza az orrát, pláne, ha ez éppen az ebédidő alatt történik. Mert abban az időben a lóőr, fogván a húgyfogót, állva fogyasztotta el az ebédet, és ha közben valamelyik lóra rájött a baja, szaladt, felszedte, és utána egész nyugodt lelkiismerettel kanalazta, de legtöbb esetben itta a levest, vagy harapta a húst, mert nem volt idő, hogy bicskát vegyen elő. Ha a másik fogás tészta volt, ami elég sűrűn következett, akkor öntötte a kötőjébe, mert mindenkinek kellett kék kötőjének lenni, és onnan marékkai szépen megette, bár nem egyszer közbe ugyanazon kézzel lótrágyát kellett szedni. Szinte látom azokat a kétkedő arcokat, amiket a mai modern katonaság vág, ha ezt olvassa, és mosolyogva gondolja, ha nem is mondja, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar, mi pedig hiszünk, amit akarunk. Kedves olvasóim, nem célom, nem is érdekem, hogy bárkit félrevezessek, azonban ez akkor így volt. Voltak sokan, akik minden gorombaságot ez alatt az egy vagy fél év alatt akartak végigcsinálni, mivel már ekkor az új huszár laktanya Nagyszebenben készen állott, csak még nem volt átadva, és tudva volt, hogy mihelyst a divízió egy helyen lesz, ebből a drasztikus bánásmódból muszáj lesz elhagyni. Tehát őrvezető vagyok, azonban ez csak annyit változtatott a helyzeten, hogy az öreg huszárok tovább nem szólhattak, de az altisztek, ahol csak lehetett, éreztették vélem, hogy bár az iskolában mindenkit letapostam, mert tanulni tudtam, a lovardában szintén a legelsők között is a II. helyen 8
