Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Kórházban

A lembergi főpályaudvar villamossal

összeszedte, ami kis ereje volt, mert a szanitészek jelezték, hogy visznek bennünket Lembeigbe*, kórházba.

Beültünk tehát egy kórházvonatba, és elvittek bennünket Lembergbe, ahová este 9 órakor érkeztünk meg. Bementünk egy barakkba, ahol kiválogattak bennünket, és ki hová, el lett osztva, és villamoson bevittek egy hatalmas kórházba. Bár ekkor már 11 óra volt, rögtön megvizsgáltak, és mindenki ment ahhoz a csapathoz, amilyen a baja volt Itt már irgalmas nővérek vártak bennünket, és szép tiszta ágyba lefektettek. Másnap megfürödtünk, ruháinkat kigőzölték és mindenki tiszta alsóruhát kapott.

Végre gyönyörű szép, tiszta helyen voltunk, és elég figyelmes bánásmódban részesítettek bennünket Csupán az volt a baj, hogy az ápolóink kizárólag osztrák származásúak voltak, tehát csak németül beszéltek, mi pedig ebből elég keveset tudtunk, így nehezen tudtuk vélök megértetni, hogy mit óhajtanánk, vagy mire van szükségünk. Nékem például sok bajom volt az étkezéssel, sehogy sem akarta a gyomrom bevenni az ennivalót, az ápolók meg erőltettek, hogy egyek. Volt ott egy

ma: Lviv, Ukrajna

60