Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
Galícia, harmadszor
7-es huszároknak, kik közveden mellettünk voltak, egy gránát bevágott az állásukba, és rögtön agyonvágta gróf Eszterházy főhadnagyot és még két embert A másik löveg ugyancsak a heteseknél felborította és összeroncsolta az egyik gépfegyvert, és agyonvágott négy embert, ötöt pedig megsebesített. De többet se az orosz, se a mieink ágyúval nem lőttek egymás állására. Tehát meg lehetett a trónörökös elégedve az eredménnyel. Itt a Zlota Lipa partján mintegy 10—12 napig voltunk. Ekkor egy este bementünk a lovainkhoz, de hogy milyen faluba, arra már nem emlékszem. Másnap reggel 4 órakor megindult az egész ezred. Az eső esett, mi pedig mentünk. Délelőtt 10 óra tájban megálltunk egy zabtáblánál, amely az országút mellett feküdt Itt hevedereresztés volt, tehát pihentünk mintegy fél órát, azután felnyergeltünk és mentünk, egyik falut a másik után hagytuk el. 11 óra tájban elérkeztünk ahhoz a 14 községhez, amelyek mind az utolsó házig le voltak égetve. Volt olyan, amely még teljesen el sem égett ekkorra. Ilyen rettenetes pusztítást sehol nem láttunk ez egész háború alatt, mert ha nem is sok, de valahány ház mindenütt maradt épen, itt azonban a 14 községből csak hamu és esedeg néhány darab üszkös fa. Az eső pedig esett a legkisebb pihenő nélkül, a köpenyből folyt a csizmaszárba, ami szörnyen kellemeden volt. Már estefelé sűrűn hátramaradt a kapitány úr, és figyelmeztetett bennünket, ügyeljünk, hogy a legénység ne aludjon lóháton, azonban ő maga is többször azon vette észre magát, hogy bizony ott elaludt. Holtra volt fáradva az ember már este mind, de mentünk minden pihenő nélkül. Hogy hová, senki sem tudta. Végre megálltunk egy falu alatt egy darab gyöpön. Már azt hittük, hogy éjfél után vágtáink, azonban csak fél 12 volt. Ekkorra elállt az eső és elég hideg volt. Itt lelágeroztunk, a lovakat lenyergeltük, és megindult a legénység egy kis szalmát vagy szénát szerezni, azonban itt sem volt már még a házak tetején sem szalma. Levettük tehát az agyonfáradt szegény lovainkról a nyergelő pokrócot, belefeküdtünk, és nemsokára aludt az egész tábor. Másnap már jól fent volt a nap, amidőn kezdett a 55
