Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)
A Kárpátokban
feléig. Rajvonalban feküdtünk egy darab zabtarlón délután 1 órától sötét estig. Változó napsütéses idő volt, a föld szinte felengedett mintegy ujjnyira. Tehát pocsárban kellett feküdni, de muszáj volt, mert parancsolt a muszka golyó, amely bár nagy távolságról, de sűrűn fütyült el a fejünk felett, vagy lecsapva előttünk szemen vágott a felengedett habarcsos földdel. Bizony, itt volt olyan emberünk, aki arra számított, hogy kihűti magát és beteg lesz, s kórházba kerül, így megszabadul legalább egy időre a kellemeden élettől. Tehát midőn beesteledett, és az élelmesebbje minden parancs nélkül már ásott is kisebb lyukat, hogy legalább némileg védve legyen a golyó elől, ők pedig feküdtek, hogy meddig, ki tudná azt megmondani, csak volt olyan, amelyiknek a köpönyeg szárnyát el kellett vágni, mert nem bírt felkelni, és az idő mégis rákényszerítette, hogy felkeljen. Ráadásul még az is bizonyos, hogy az idő tájt egy emberünk se ment kórházba. Tehát a szimulálás visszafelé sült el, jóllehet későbbre szerzett az illető alapos reumát, azonban innen nem szabadult meg. 24-én délelőtt elmentünk, de már csak gyalog, mert a lovaink hátra voltak küldve kovártélyra. Előbb, még virradat előtt a kapitány úr elküldte G. Szabó őrmester barátomat két emberrel patrulba, hogy nézze meg, hol vannak az oroszok. Még hívott is, azonban a kellemeden éj után semmi kedvem sem volt a vállalkozáshoz. Ok elmentek az út mentén az árokban, hogy meddig, azt senki sem tudta, csak nem láttunk belőlük többet egyet sem. A németek találták meg állítólag kettőjüket sebesülve, egyet pedig halva. Ok ketten kórházba kerültek, és az egyikük, a közember fel is gyógyult, de szegény G. Szabó barátom ott alussza síri álmát valahol az észak-lengyelországi sírban, valamelyik kis lengyel község temetőjében. A délelőtt folyamán tehát elmentünk egy már részben kiásott állásba, és itt voltunk 25-én reggel. Előttünk volt egy kis falu, amely mintegy 1500 métere lehetett hozzánk, mi keletnek voltunk fronttal, a németek mellettünk már délnek. A faluból néha mozgás látszott, de nem lehetett kivenni, 45
