Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

A Kárpátokban

A németeknél És^ak -Lengyelországban

Újra itthon vagyok tehát a káderomnál Lúgoson. Kimentünk a tüzér barakkba, mivel a mi káderunk is itt kapott elhelyezést Itt még rengeteg ember és ló volt, nem is csoda, hiszen az ezredhez még nem ment kiegészítés, noha már őket is alaposan megritkította a fejeden galíciai hadjárat.

Természetesen már katonás rend volt mindenütt, beosztva a legénység cúgokba és századokba. Minket, mint harctérről jött embereket, úgyszólván bámultak tisztek és legénység egyaránt. Ekkorra már voltak többen, akik kórházból kerültek be a káderhez, úgy az ezredből, mint a rézéivé századtól. Itt volt többek között a rezelva századtól a kapitány úr Érdi, ki századparancsnokunk volt, és aki nagyon örült, hogy újra találkoztunk. Itt volt továbbá a rezelva századtól mind a két őrmester, G. Szabó és Török, tehát már voltak hadviselt bajtársak. Itt oszt nagy kényelemben voltunk, azt csináltunk, amit akartunk, tovább egy hétnél, de untuk már a foglalkozás nélküli életet

Október 24-én azután változás történt a mi életünkben is. Jött az ezredtől a távirat, hogy állítsanak össze egy menetszázadot, mire összeállíttatták az egész legénységet a káderból. Kapitány úr Pajer, aki ekkor a parancsnok volt a kádernál, nagy beszéd kíséretében előadta, hogy kell egy menetszázad az ezredhez, tehát jelentkezzenek az altisztek közül, akik önként ki akarnak menni. Őrmester G. Szabóval

S^űcs Mihálj Lúgoson, 1914 decemberében

40