Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

A mozgósítás után

Tehát bent vagyunk a gyönyörűen feldíszített robogó vonatban, fújja a szél a gyönyörű zászlainkat, amelyek ki voltak dugva a vagonból. Keresztül mentünk Temesváron, Aradon, Békéscsabán, Szolnokra érve a polgármester és felesége zenével és ennivalóval fogadott bennünket. Itt 2 óra hosszat álltunk. Innen Kabára érve, szintén a polgármester fogadott bennünket zenével, és kiszállva a legénység nagy része táncolt egész estig a nyitott elejű raktárakban. Este kitolatták a vonatunkat a mellékvágányra, mivel nem lehetett tovább menni. Megvacsoráltunk és 9 órakor felállítottuk az őrséget, a legénység pedig lepihent, amire részben már szüksége is volt. Tehát Kábán éj jeleztünk.

Másnap bent voltunk a vagonokban és körülöttük, mivel nem tudták, hogy innen hová fognak bennünket irányítani. Délután jött a parancs, hogy kivagonírozni, bemenni a vásártérre és ott lelágerezni. Tehát kivagoníroztunk és lelágeroz- tunk. A szolgálatot felállítottuk, a lovakat rendben hagytuk, és mint sokan mások, mi is kimentünk a városba egy szép kis kávéházba G. Szabó őrmesteremmel és a számvivővel. Olyan jól találtuk érezni magunkat a kábái vendégszerető nép között, akik velünk együtt mulattak, hogy bizony én is reggel 4 órakor mentem haza a vásártérre. Ennek már éppen ideje volt, mivel végigmenve a századnévsoron még sok ember oda volt, a napos pedig már éjfél után 1 órakor megkapta a parancsot, hogy' reggel 7 órakor vagonérozzunk befelé, és megyünk tovább. Felverve tehát a vásártéren található embereket, kiadtam a parancsot, hogy' egy káplár maradjon a cúg- nál, a többiek pedig keressék a legénységet, mert menni kell.

Lassan, mire megvirradt, megjött minden szakaszvezetőnk, bezaboltunk és a lovakat leápoltattuk. Ekkorra már alig volt pár ember, aki hiányzott, de a szolgálatvezetőnk még mindég oda volt. A lovát az ordenáncával vezettetve elmentem tehát lóháton a kávéházba, a cúgomat pedig a másik szakaszvezető nyergeltette, és mentek kifelé az állomásra. Szegény barátomat alig bírtam felkölteni, csak mikor magához jött és mondtam, hogy' a század egy' része bent van a vagonban, akkor fogta fel, hogy mi is van.

18