Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Utószó

Erdélybe történt bevonulásában. A magyar királyi 15. önálló fogatolt vonat 3., majd 4. kocsioszlopánál szolgált 36 napot, majd három hónapot mint szolgálatvezető őrmester.

1953. február 28-án, alig 63 évesen halt meg az időközben önálló községgé vált Székkutason. Életének önkezével vetett véget. A halotti anyakönyv foglalkozás rovatában már törpebirtokos földműves olvasható.

Háborús emlékeit egykori feljegyzései alapján 1940. december és 1941. január havában vetette papírra. Az elbeszélő műfaj nyújtotta szélesebb lehetőségeken belül is megmaradt a pragmatikus személyiségéből adódó, katonásan fegyelmezett leírásnál és gondolatoknál, de annak mintegy ellenpontozásául „meséjét” — ahol a téma megengedte - sajátos humorral, finom iróniával fűszerezi. A tiszta és rendezett írásképet mutató, két teleírt füzetet - több más feljegyzése mellett — az 1980-as években leszármazol a hódmezővásárhelyi levéltárnak ajándékozták.

Sz. Szűcs Mihály visszaemlékezését az (ezúttal mellőzött) újabb katonáskodásának rövid bemutatásával zárta. Emlékei lejegyzésére éppen a két időszakról szerzett, összevetési alappal is szolgáló élményei, tapasztalatai ösztönözhették, és az igény azok megosztására olvasóival. A Nagy Háború centenáriuma kapcsán ezért is tartottuk elengedhe- tedenül fontosnak a végül fiókba került, holott információkban gazdag és tanulságos, mindamellett olvasmányos stílusban megírt memoár közreadását.

ÓV. Sspies Mihály őrmester

162