Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Utószó

Utószó

Az egykori visszaemlékező 1889. szeptember 7-én, Hódmezővásárhelyen született Szűcs Mihály szántóvető és Szabó (egy későbbi anyakönyvi bejegyzésben K. Szabó) Zsuzsanna házasságából. Az anyakönyvekben Szűcs Mihály néven szerepel, azonban a család megkülönböztető, Székely ragadványneve után az Sz. Szűcs nevet használta. Apját fiatalon elveszítette. Osztályrészül számára is a kisbirtokos lét, élethivatásul a földművelés és a gazdálkodás jutott.

Röviddel azután, hogy hazatért a háborúból, 1918 decemberében elvette menyasszonyát, Szőke Rozáliát (1896), Szőke György Mátyás utcai kisbirtokos és Lóki Zsuzsanna 22 esztendős leányát. Három gyermekük született: egy fiú, Mihály, és két leány. Sz. Szűcs Mihály a kutasi pusztán mintaszerű gazdálkodást folytatott. (Az 1930-ból ismert adatok szerint a Puszta 415. szám alatt lévő 23 kishold és a Puszta 406. alatt lévő — „atyai” - 45 kishold földön, összesen 68 kisholdon.) Kiadásairól és bevételeiről már 1913-tól szabályszerű nyilvántartást vezetett. Az ezt tartalmazó könyv 1932-ben történt lezárásakor — a háborút követő és a gazdasági világválsággal tetőző kedvezőtlen helyzetre is utalva — megemlíti, hogy az eltelt 13 év alatt csupán gazdasági felszereléseit hozta rendbe, de azt „a mai kornak megfelelően vagy jobban mondva, a felszerelésem a kisbirtokosok között mindenben az első helyen áll”. Emellett Vásárhelykutason telket vásárolt és házat építtetett (Puszta 889/i). Sertés- és szarvasmarha-tenyésztés mellett többek között méhészettel is foglalkozott, és önmagáért beszélhet, hogy 1937- ben, immár 48 évesen, még elvégezte az Alföldi Szarvasmarhatenyésztő Egyesületek Szövetsége által rendezett állattenyésztési tanfolyamot.

1939-ben, a feszültté vált külpolitikai helyzet miatt elrendelt részleges mozgósításkor, ismételten behívták katonai szolgálatra, a következő év szeptemberében pedig — már 51. életévében — részt vett a Honvédség Északlói