Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Megbízatás a szegedi tanyák közt

és kidobták a vonatból. Éppen szántott ott egy dunántúli paraszt, és kiabáltak néki, hogy jöjjön és egyen tejszínt, de még láttuk, nem mert elmenni a kannáért, amiben bizony még volt bizonyára 15 liter.

Este alkonyaira mégis beértünk Bajára. Kiszálltunk a kezelővonatból, és nem túl soká kaptunk eg}’ személyvonatot, amellyel november 8-án reggel 3 óra tájban beértünk Szegedre. Itt újra ki kellett szállani, de hamarosan kaptunk egy vegyes vonatot Csaba felé, ezen eljöttünk. Szegedtől nem állott meg csak Vásárhelyen, mi pedig jöttünk tovább Kutasnak. Jelzem, személykocsiban voltunk. Jó előre elkészültünk Sándor sógorral, ha esedeg nem áll meg Kutason, úgy készen leszünk a leugrásra. Csakugyan nem állt meg, csak némileg lelassított, tehát kiugrottunk. Igaz elestünk, de nem történt semmi baj, és ami a legfőbb volt, itthon voltunk — 1918. november 8-án reggel úgy 8 óra tájban. De rettenetes gyanúsan néztünk ki, bementünk hát Pap borbélyhoz, ott megmosdottunk és utána megborotválkoztunk, a szépítészet után pedig szép lassan kiballagtunk a tanyára.

Hát így zajlott le a katonaéletem, és az azt követő világháború. Jelzem, sok dolgot ki kellett hagyni, mert amelyről nem volt feljegyzésem, bizony 22 év után már nem jut az embernek eszibe.

160