Makó Imre (szerk.): Huszárként a világháborúban 1914-1918 - Sz. Szűcs Mihály (Hódmezővásárhely, 2018)

Élet és halál közt Temesváron

dűltem, de mikor magamhoz tértem, mentünk tovább. Az ilyen sétákon úgy elfáradtam, hogy midőn beértem és lefeküd­tem, rögtön elaludtam, és aludtam utána rettenetesen jókat Lassan tehát erősödtem, közben borzalmasan meguntam már a kórházban. Kértem volna az orvosokat, hogy engedje­nek el a káderhez, de erről hallani sem akartak, mindég azt fújták, hogy még nem vagyok felgyógyulva, holott én már a gyengeségen kívül semmi bajomat nem éreztem. Végre április 9-én áttettek a Vöröskereszt kórházba Dettára. Itt egy nagy táncterem volt berendezve kórháznak, mintegy 30 ággyal. Nagyon jó és figyelmes bánásmódban részesültünk, mivel az orvosunk oda való volt, és azért volt felmentve a jegyzővel együtt, hogy a kórházat mindennel berendezték. Az orvos felügyelt a betegekre, és a jegyzővel együtt ők élelmezték a kis kórházban lévő lábadozó betegeket Tehát a jegyző feleségé­nek a felügyelete alatt mindennap másik két asszony és két nagylány főztek igazi finom leveseket és kitűnő tésztákat, szintén ők voltak a felszolgálók is. Jelzem, ezek mind az intel­ligens osztály feleségei és leányai voltak. Mivel a község igen kicsiny volt, így már öt nap múlva ösmertük az egész falu in­telligenciájának minden női tagját, mivel az asszonyok voltak nyolcán, a leányok pedig tizenketten. Gyönyörű tiszta ágyak­ban aludtunk, minden nap újabb kis hölgyikék vagy fiatal asz- szonyok voltak a felszolgálóink, délelőtt 8-tól 12-ig. Délután kettőtől 4 óráig mindenki mehetett a kis faluba, amerre akart. Gyönyörű erdők voltak ezen a vidéken, és a táj is gyönyörű szép volt, hiszen különben is tavasznyílás volt, amikor min­denütt szép a természet virágos színpadja. Áprilisban látogatóban volt nálam a testvér és atyám. Gyönyörű szép tavaszi idő volt, fájt az ember lelkének az a tudat, hogy mégis itt kell lenni teljesen tédenül a kórházban. Hiába kedveskedtek az igazán figyelmes kis hölgyikék és az anyukájaik, sőt a papák is, kifelé kívánkoztunk mi innen is. Sokat gondolkoztam, midőn onnan kikerültem természete­sen rosszabb helyre, hogy mi az, ami az embert nem hagyja nyugodni ott, ahol csupa jólétben van és talán mindenki azt keresi, hogy jól érezze magát, azonban ezt a mai napig sem 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom