Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)

Dokumentumok

alázatos lélekkel nyugszunk meg a változha- tatlanban, de szívünkben örökké élni fog a soha nem felejtés tüze. Biztos tudomásunk van róla, hogy már­tírhalált halt dr. Ambrus Endre, ki Chevra Kadischánk hosszú éveken át elnökhelyette­se volt. Nemes tradíciókat ápoló, hűséges sá­fárkodó igaz zsidó ember volt. Elvesztettük Kertész Sándort, Chevra Kadischánk köz- tiszteletben álló elnökét, igaz zsidó ősöknek hűséges lelkű utódát. Gonosz lelkek gyilkos keze a meg- és felszabadulás pillanatában ol­tották ki életét és véle hét vásárhelyi testvé­rünkét. Ismeretlen helyen szenvedett mártír­halált Büchler Gyula rabbi, ki Chevránknak összejövetelein értékes tanításokkal szolgálta Isten és a gyülekezet ügyét. Az elköltözöttek emléke legyen örökké áldott! Minket, a megmaradottakat, kik alapsza­bály szerint megtartott megválasztás után vezetői lettünk a Chevra Kadischának, egyet­len elv vezérelt: hitközségünknek ezen nagy múltú intézménye, ha nem is a régi fényben, de legalább felfrissítve és megújulva legyen az itthon lévő testvéreinknek segítségére... Nagy feladatra kellett a Chevra Kadischa megválasztott vezetőségének vállalkozni. Először is meg kellett törni a közönyt, ami ott élt minden testvérünk lelkében, fogékony- nyá kellett a kishitűeket, a lemondókat tenni Chevránk minden ügye iránt. Fel kellett rázni a szunnyadókat, a tespedőket, hogy járulja­nak hozzá munkájukkal és anyagi segítsé­gükkel a Chevra Kadischa terveihez. [...] ... az áldozatkész testvéreinknek tulajdonítha­tó, hogy a Chevra Kadischa tudott az élőkön is segíteni, sőt rendszeres havi segélyezést juttattunk három testvérünknek, azon kívül négy esetben nagyobb pénzbeli segélyt ad­hattunk három testvérünknek, kik közül ket­tő már vissza is fizette... Nem lenne teljes a beszámolónk, ha nem emlékeznénk meg a Joint működéséről, mely intézmény Chevra Kadischánk helyett vé­gezte el a karitatív munkát, és amely nélkül bizony a Chevra a rája háramló óriási mérté­kű szociális segítő munkát nem tudta volna elvégezni és megoldani. Ha csak arra gondo­lunk, mit jelentett a hazatérőnek a meleg étel, a pénz, az orvosi segély és mindaz a sok jó, amit a Jointtól hazatérő testvéreink élveztek és sokan élveznek mind a mai napig is, azt hiszem, mindannyiunk szívéből fakad a hála, a köszönet a Joint iránt és azok iránt a testvé­reink iránt, kik sokszor - messze tőlünk - a saját szájuktól vonták meg a filléreket, hogy nekünk küldhessék és juttassák. Külön kö­szönettel tartozunk dr. Deutsch Béla és dr. Kertész Lajos orvos uraknak, kik sokáig tel­jesen önzetlenül és minden dotáció mente­sen végezték el nehéz és áldozatkész, felelős munkájukat. Külön hálával gondolunk ebben a pillanatban mindazokra, kik a mi szegénye­ink ügyét itt ebben a városban felkarolták és felkarolják, és végzik önzetlenül szeretetből, és zsidó hitünk sugalmazta ügybuzgóságból. A Chevra Kadischa feladata közé tartozik, hogy a vállalt kegyeletet teljesítse azok iránt, kik már régen az öröklét honába költöztek, kiknek emlékét legtöbbször temetőnkben egy sírkő, vagy egy domborodó sírhant jelzi. A temetőkertünket rendbe hozattuk, a kidőlt kerítésfalat újra rakattuk, a temető útjai meg- nyestük és feltöltöttük, a sírokat ápoltuk, a mázkir imát elmondottuk mindazokért, kik erre alapítványt tettek. Schwimmer Lajos- féle alapítvány szerint pedig a szokásos requiemet megtartottuk, valamint kegyele- tes érzéssel emlékeztünk meg a Göstlingben meggyilkolt testvéreinkről minden év Ijjár hó 1-én. A kegyeletes szolgálatot elvégeztük 17 testvérünknél, kik közül is kiemelkedik Steiner Ferenc, aki a felszabadulás óta Chevra Kadischa elnöke volt. Az ő halála pótolhatat­lan űrt jelent... Ebben az évben a hitközségünk temetett, amikor is Chevra Kadischánk részt vett a vásárhelyi zsidóság végtelen és soha el nem múló gyászában, a június 20-án megtartott emlékünnepélyen, hol a munkaszolgálatban és deportálásban elpusztított testvéreinknek emeltünk a templom előcsarnokában mél­tó emléket. A Chevra Kadischa 500 forinttal járult hozzá az emlékmű költségeihez, azon­kívül pedig kötelességet vállalt, hogy az em­léküket megőrzi és minden évben kegyeletes ünnepséggel emlékezik meg azokról, kik meghaltak azért, mert zsidók voltak... (Hódmezővásárhelyi Levéltár. A Hódmezővásár­helyi Chevra Kadischa iratai. Szám nélkül.) 136

Next

/
Oldalképek
Tartalom