Makó Imre - Szigeti János: „Vihar és vész közepette”. A holokauszt hódmezővásárhelyi áldozatai ((Hódmezővásárhely, 2014)
Makó Imre: Túlélők és áldozatok - Személyi adattár
TÚLÉLŐK ÉS ÁLDOZATOK Személyi adattár Az itt következő, a kötet gerincének szánt személyi rész tablót kíván állítani a holokauszt hódmezővásárhelyi elszenvedőinek, és számot kíván adni a zsidó közösség mártírjairól. A leghitelesebb alapul ehhez az úgynevezett Jaross-lista szolgálhatott, miután az fennmaradt a városi levéltárban az akkori közigazgatási hatóságok iratai között. A Sztójay-kormány belügyminisztere, Jaross Andor 1944. április 4-én kelt bizalmas rendelete (6136/1944. BM VII. rés.) intézkedett a magyarországi zsidóság névszerinti összeírásáról. A Hódmezővásárhelyi Izraelita Hitközség április 8-án, a megadott szempontok alapján megejtett összeírása - a rontott sorszámozás utólagos korrigálásával - 403 háztartásban 820 személyt tüntetett fel. Kizárólag a hitközséghez tartozó, tehát izraelita vallású egyéneket. A névsor külön megjegyzéssel tartalmazta a hadműveleti területen eltűnteket, továbbá az összeírás idején otthonuktól távol munkaszolgálatot teljesítő férfiakat is. Felvették a névjegyzékbe azokat is, akik az érvényben volt miniszteri rendelet értelmében nem voltak kötelesek a megkülönböztető jelet, vagyis a sárga csillagot viselni: a hadiözvegyeket, hadiárvákat, ellenforradalmi kivételezetteket, a 6 évnél fiatalabb gyermekeket stb. Feltüntették a hitközség tudomása szerint ideiglenesen itt tartózkodó, de állandóan nem itt lakó izraelita vallásúak nevét is. Mintegy kiegészítésül az előbbi jegyzékhez, készült egy további névjegyzék is. Ezt 1944. május 6-i keltezéssel a közellátási előadó készítette, „azon zsidónak tekintendő személyekről, akiket a hitközség nem mutatott ki, de élelmiszerjegy átcserélésre jelentkeztek". Ezen 71 név szerepel. Ok elsődlegesen a konvertiták, a keresztény hitre áttért zsidó származású személyek. A jegyzék - nyilvánvaló figyelmetlenség folytán - 9 olyan személy nevét is tartalmazza, kik már rajta voltak a hitközség névjegyzékén. Több esetben ismert áldozat neve nem található egyik jegyzékben sem, erre utalunk az adattárban. Kevés kivétellel az addigra már hivatalosan is halottnak tekintett munkaszolgálatos férfiakról van szó. Az első, lakásonként készült kimutatás a családtagok nevét (asszonyoknál a férjezett és a lánykori nevet), foglalkozását és anyja nevét tartalmazza, továbbá a a lakcímet utca és házszámmal, illetve tanyaszámmal. A második kimutatásban csupán név és lakcím olvasható, asszonyoknál csak a férjezett név. Az előbbi adatokat a levéltár különböző iratai, nyilvántartásai (egyházi és állami anyakönyvek, a „második zsidótörvény" nyomán elvégzett iparrevízió, a választójog felülvizsgálatának iratai, korábbi iparhatósági iratok, választói névjegyzékek, iskolai anyakönyvek stb.) alapján igyekeztünk kiegészíteni a születés helyével és idejével (a túlélők esetében csupán az évvel), valamint az apa nevével, figyelembe véve az adatvédelmi előírásokat is. A túlélők neve dőlt betűvel olvasható. Az áldozatok neve előtt az elhalálozás egyezményes jele, kereszt utal végzetükre. A felkutatott és a közölt adatok alapján lehető részletességgel igyekszünk számot adni az egyes áldozatok tragikus sorsáról. Legfőbb forrásunk a közokirattal nem igazolható elhalálozások, az eltűntek és nem anyakönyvezettek esetében a bíróság által hozott holtnak nyilvánítási végzések. Az eljárást család- és vagyonjogi szempontból általában a házastárs és az örökös, de más, jogilag érdekelt személy is kezdeményezhette. Az ismert adatokkal a bíróság hirdetményt bocsátott ki, majd a határidő leteltét követően megállapította a halál vélelmezett időpontját. Ez rendszerint az eltűnést, utolsó életjeladást követő hónap 15. napja. Kézzelfoghatóbb adatok, konkrét időpont ismeretében a halál tényének bírói megállapítására került sor. 33
