Georgiádes Ildikó - Tánczos Roland: Négy évtized termése. Labádi Lajos szentesi főlevéltáros személyi bibliográfiája 1974–2013 (Szentes, 2013)
Bevezető
8 lenne. De hogy szükebb pátriámról, Pestszentlőrincről szóljak, ma a főváros XVIII. kerületének múltjáról Téglási Tivadar írásai nélkül nem lehetséges tájékozódni. Labádi Lajos személyi bibliográfiája a teljesség igényével veszi számba 40 évnyi munkásságának eredményeit, mintegy 1400 publikációjának fölsorolásával, az általa rendezett kiállítások, az általa tartott előadások, az általa végzett lektorálások, opponensi véleményezések előszámlálásával együtt. Az is kiderül a Négy évtized terméséből, hogy a helytörténeti kutatások minden válfaját és műfaját műveli: írt összefoglaló munkát, szerkesztett helytörténeti kézikönyvet, adattárat, városismertető képeskönyvet, kislexikont, hosszú elemző tanulmányokat, életrajzokat, könyvismertetéseket, készített címerterveket, népszerűsítő-ismeretterjesztő cikkeket. Egyszóval a levéltárosi-helytörténészi munka minden típusában, formájában és műfajában kipróbálta magát. így keletkezett eddigi életműve kirajzolja Szentes történetét a XV11I. századtól napjainkig. Negyven esztendő több mint 1400 írása, előadása... Önkéntelenül arra gondolhat, aki kézbe veszi ezt a bibliográfiát, hogy az első, még főiskolásként írt évfolyamdolgozatoktól, tudományos diákköri pályamunkáktól, az első sóváran várt nyomtatott publikációktól kezdve 2013 nyaráig, őszéig hány munkával átvirrasztott éjszaka, hány hajnali jegyzetelés, hány tövig szívott cigaretta, hány presszókávé, hány kopott töltőtoll, írógépszalag és klaviatúra keretezi ezt a ma is gyarapodó életművet. És ezek csak a mennyiségi adatok, meg az alkotást befolyásoló körülmények. Még nem taglaltam illő mértékben mindennek a jelentőségét, csupán jeleztem, hogy Labádi Lajos publikációinak ismerete nélkül lehetetlen belefogni Szentes múltjának tanulmányozásába. Ennél többet, súlyosabbat aligha mondhatnánk egy helytörténész-levéltáros, egy múltat búvárló kutató munkájának jelentőségéről. Labádi Lajos a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán az első tanévétől fogva a Történettudományi Tanszék Tudományos Diákkörének egyik legaktívabb tagja volt. Lelkesen vetette bele magát a munkába, és lelkesedése, szorgalma, szívóssága negyven
