Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
A meseolvasóhoz avagy két igazi csongrádi: Palásti Annusra és Katona Imre
mesekincs (mondjuk Csongrád, Kiskunfélegyháza, Tápé, Szabadka és vidéke) ma sokkal ismertebb, mint akár néhány évtizeddel korábban volt. Ezek között méltó helye van Annuska csongrádi meséinek. Nem csupán számuk imponáló, szépségük pedig megragadó, hanem egy generációval régebbi forrásból erednek. A klasszikus magyar mesekincs szólal meg e kötetben. Katona Imre hetenként, kéthetenként gyűjtött, a karácsonyi téli szünetben ennél is gyakrabban. Feljegyzéseiből is észrevehetjük, hogy Palásti Anna rögtön a legszebb „tündérmesékkel” kezdte, majd más műfajokat is előadott, vagy meséihez fűzött tréfás kiegészítést. Mintegy 25 ilyen meséje között néhányról tudjuk, hogy olvasmányra vezethető vissza. A néhány állatmese és legendamese azt a máshonnan is ismert mesemondói gyakorlatot tanúsítja, amely szerint különböző műfajokat is elő tud adni a mesélő - nyilván aktuális közönsége szórakoztatására. A tucatnyi novellamese nála már a történeti anekdota felé mutat. Majdnem ugyanennyi a voltaképpeni tréfás mese és anekdota. Minthogy ezek között van a legtöbb helyi hagyomány, itt figyelhetjük a leginkább, hogyan fogalmaz mesévé egy történetet a hivatott mesélő. Katona Imre megírja, hogy milyen jókat mulatott maga a mesélő is a komikus jeleneteken. Sajnos a „mesepótlók” néven említett csalimeséket és formulameséket szöveg szerint nem ismerjük, csak tudjuk, Palásti Anna ilyeneket is említett a gyűjtés legvégén. Ezek tudása megint csak biztos jele annak, aktív mesemondó volt Annuska, akinek arra is fel kellett készülnie, miképp térhet ki az alkalmatlan időben jött mese-kérés elől. Gondolom, az egyébként találó „mesepótló” elnevezés nem tőle, hanem Katona Imrétől származik. Két bűnügyi és egy irodalmi mese is elhangzott. Szerencsére a gyűjtő ezeket is feljegyezte. Noha más magyar mesemondótól is ismerünk hasonló szövegeket, tudomásom szerint női mesélőtői első ízben itt rögzítettek ilyen alkotásokat. Az a tény, hogy hiedelemmondákat, pletykákat nem írt fel Katona Imre, nem azt bizonyítja, hogy Annuska ilyeneket nem ismert. Ám a tradicionális folklórban e műfajokat nem keverték össze egymással. A még apácának is készülő leány biztosan ismerte, sőt tanulta a magyar történelem eseményeit. Ám ezek sem olvashatók a kötetben. Nyilván azért, mivel ezt sem a mesélő, sem a gyűjtő nem érezte „folklórnak”, legfeljebb az iskolai oktatás lecsapódásának - amit csak ma szoktak olykor egymással összekutyítani. Azt tudjuk, hogy szeretett énekelni, ám hogy mit - azt nem ismerjük. Noha Annuska a gyűjtés során nem magáról és nem a saját környezetében mesélt, a gyűjtő szerint ez nem változtatta meg előadási módját. A Palásti családban ekkor már a harmadik generáció ajkán volt otthon a meseszó. Annuska is korábban már többeknek mesélt. Amikor a gyűjtés ténye ismét felelevenítette mesetudását, ennek eredményét teljesen hitelesnek nevezhetjük. Egyébként minden jó mesemondó „profi” is, aki tudatosan „alkalmazkodik” a körülmények5
