Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Katona Imre feljegyzései - A csongrádi gyűjtőmunkáról és a mesemondóról
kell a meséit. Azonnal elakad a szava akármilyen jó mesélőnek is, és vagy kifelejt egyes motívumokat, vagy bőbeszédű lesz, de mindkettő is előfordulhat. Viszont gyorsírással aránytalanul folyamatosabb a mesélés, s a mesélő nem akar mindenáron úriasan mesélni, hanem természetesen beszél. Az áttételnél ügyeltem arra, hogy sok idő ne teljen el, s mivel a mesélő nyelvjárását teljesen ismerem, sikerült a meséket szorul szóra leírnom. A meséknél írtam, milyen sorrendben mondta el őket, mert jellemzőnek tartom, hogy mely mesék fölidézése volt legkönnyebb vagy legnehezebb a mesélőnek. Közben állandóan jegyeztem önmagáról, a mesékről elejtett megjegyzéseit, s ennek alapján állítottam össze jellemzését. Ahol kellett, föltett kérdéssel próbáltam világosságot deríteni. A mesélés rengeteg tanulságot tartogatott számomra. Az első az, hogy egy mesélőtői nem szabad érdeklődni másik mesélő iránt, mert az sérti az önérzetét. Sajnos, én többször is feltettem azt a kérdést mesélőmnek: Nem ismer olyan embert, aki tud meséket? Mindig az volt a felelet: Nem. S addig-addig, hogy csak ő ismer Csongrádon meséket, más senki. Viszont más mesélők tudását érdemes hangoztatni a mesélő előtt, mert például, mikor Annuskának megmondtam, hogy Fedics Mihály 40 mesét mondott el, azt felelte: Mink is utói fogjuk érni. Csakugyan, az eddigi 29 meséhez még 6-ot megígért, úgy hogy evvel elérjük a 35 mesét. A mesegyűjtőnek számítania kell a megnemértésre. Senki nem helyeselte gyűjtésemet, s mindig érdeklődtek, hogy mi értelme van az egésznek. Ez még kisebbik baj, de maga a mesélő is melegen érdeklődik meséi további sorsa iránt. Az ember nem kerülheti el, hogy valami biztatót ne mondjon ilyenkor. Viszont evvel annyira növeli a mesélő önérzetét, hogy szinte már bántó. Annuska mind a 29 mesét [1941 szeptemberéig ennyit gyűjtött tőle a tanár úr] hallotta, s elsősorban azokat is kérdeztem tőle. Szokott ugyan olvasni is, de még olvasott mesét nem jegyeztem le tőle. Úgy gondoltam, majd hogyha teljesen kimerítjük a hallott meséket, talán utána olvasott meséit is leírom. Annuska meséit igaznak tartja, de mikor megkérdeztem efelől, azt felelte, hogy régen ez mind megtörtént, úgy, ahogy a mesékben van. Nagyon szívesen mesél, s általában szívesen áll rendelkezésemre. A mesék mellett szólásmondást, találós kérdéseket, gyermekversikék egész garmadát jegyeztem le tőle. Meséléskor rajtam kívül majdnem mindig volt más hallgatója is, s ennek köszönhető, hogy tréfásan fejezi be a lakodalommal végződő meséit. Életéről nem sokat mondott még, születési adatairól a világért sem árulna el semmit, s így még kissé hiányos a róla alkotott kép. Kénytelen vagyok majd az anyakönyvekben utána nézni az adatoknak. Jellemzéséhez még azt szeretném hozzáfűzni, hogy Annuska belvárosi. Ez Csongrádon azt jelenti: őscsongrádi. A Belváros ugyanis ősi halásztelepülés, s átvészelte a török időket. A hagyomány ott mindmáig elevenebb, s nem véletlen, hogy a 351
