Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Jegyzetek a mesékhez
Ez a népmese Szabó Mátyás 1956-os csongrádi gyűjtésében is szerepel, a mesemondó Felföldi József (82 éves).21 Egy király hadba megy a seregével, ráesteledik, s reggel arra ébred, hogy egy nagy víz veszi körül. Arra megy egy öreg halász (Tengeri herebere atyámuram), akit megkérdez, mennyiért vinné át a másik partra. A válasz: kiteszi annyiért, amit nem tud odahaza a házában. Míg a király a hadban járt, megszületett a gyermeke. Mikor a gyermek a 13. életévét betöltötte, jelentkezett az öreg halásznál, akinek van három lánya, s a legkisebb lányát hozzá adja feleségül. A királyfi szeretne hazamenni, de ehhez három próbát kell kiállnia: járassa meg az öreg halász három lovát; vesse be a földet szőlővel, s másnap vigye neki a szőlőt; ültesse be a földet kukoricával, s reggelre vigyen neki friss kukoricamáiét belőle. A halász felesége el akarja őket pusztítani, elmenekülnek (átváltozások: héjjává, patakmalommá és taknyos molnárrá), a király városához értek, ahol a királyfi azt mondta a feleségének, várja meg őt. De a királyfi nem jött, elfelejtette a feleségét. Közben az asszony tehenet tartott és a piacra vitte a tejet. Ott katonákkal ismerkedett meg, akiket sikerült becsapnia. Kihirdetik, hogy a király esküszik, s a menyecske is elmegy a lakziba, a gyűrűjét a királyfi poharába rejti, aki felismeri elfelejtett feleségét, s boldogan élnek. Tenyerem-talpam (MNK 48lx Két lány a medve házánál + AaTh 480 A szorgalmas lány és a lusta lány) Katona Imre gyűjtése: Csongrád, 1941. július 4. Mesemondó: Palásti Annuska Édesanyjától hallotta. A népmese első, átdolgozott közlése: Ortutay Gyula-Katona Imre: Magyar parasztmesék II. kötete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1956. 17.mese, 230-240. A népmesékhez kapcsolódó Jegyzetekben Katona Imre ezt írja: A Tenyerem-talpam c. mese tipikus női alkotás. Mintha egész más mesevilágba lépnénk: női szereplői vannak, hiányzik a nagyvonalú hősiesség, helyet kap viszont az állhatatosság; aránylag kevés a kaland is, jóval több benne a líraiság. Visszariasztó viszont a kegyetlen befejezés. Ez a mesetípus országszerte ismert. Változatunkban a közbeszőtt verses mondókák érdemelnek figyelmet és az az egyéni stílussajátosság, hogy nem kedveli a hosszas elbeszélést, részletezést és kitérőket, hanem szinte egész meséjét párbeszédekből építi fel. E drama- tikus előadói vonást más mesén is megfigyelhetjük. Zöld disznó (MNK 425 Xx Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack) Katona Imre gyűjtése: Csongrád, 1941. augusztus 4. Mesemondó: Palásti Annuska Édesanyjától hallotta. 21 SZABÓ Mátyás 1956. 1-3. 339
