Bereznai Zsuzsanna: Tengöri hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. Katona Imre csongrádi népmesegyűjtése 1941–42-ből (Csongrád, 2011)
Palásti Annusra népmeséi - Tündérmesék
- Sajnálom a kis királyfit, mert sokat sír. De nem tudtak rajta segíteni. De éjszaka oszt elpihent, mikor mögszop- tatta az aranykácsa. És akkor, mikor hát mögvan, a királyné égyször azt mondja a királynak:- Jaj, kedves férjem! Olyan nagyon éhös vagyok! De tudod, mire? Azt az őzikét levágnátok, annak a húsábúl szeretnék önni. Azt mondja:- O, kedves párom, kedves felesígöm, hogy gondolsz olyat? Hát úgy szeretted mindég a kedves kisöcsédet. Hát csak né kívánd, hogy levágjuk!- Szerettem - azt mondja - nagyon, de olyan nagyon éhös vagyok, hogy nem tudom magamat türtőztetni.- Mást kívánjál - azt mondja -, ne aztat!- Jól van - azt mondja mögtöhetöm, ha azt kívánod.- Hogyne szeretnélek, nagyon szeretlek inkább. Csak az bánt, hogy azt a drága kisöcsédet annyira szeretted, mostmán mög mög akarsz tűle válni...- Hát - azt mondja -, neköm mögváltozott a természetöm. És akkor addig könyörgött neki, hogy a király beleégyezött. Mán akkor éjszaka is hazamönt az aranykácsa, mögszoptatni a kis királyfit és kérdözte:- Kis őzikém, hogy vágyói?- Nagyon boldogtalan vagyok, félök nagyon, hogy bajod lösz! Osztán sírt nagyon a kis őzike:- Nem tudom, mi történik, de nagyon rosszat sejtök! Nem jóra fordul a sorsom...- Rí-é sokat a kis királyfi?- Rí bizony, nagyon sokat szenved, mert nincsen a száraz meddőben. És akkor másnap a bábaasszony, a vínasszony - akit a király ágyába fektettek, annak az anyja - mögfogta a kis őzikét, osztán levágták. Akkor mög mán nem övött belűle, akkor mán osztán odaadták a húsát máshova, aztán a csontját, ami mögmaradt, odaűtették a két kapu mellé. Ahogy az őzikét levágták, mindég mikor a vín banya arra mönt, mert mán akkor fölnyőtt a fa, mikor ára mönt, mindég össze-visszaverte. Oszt borzasztó haragudott a fára. A király mög, mikor arra mönt, mindég simogatta. Olyan boldog volt, szinte kívánkozott arra mönni a király, csak hogy arra möhessön. Mondta is odabenn, hogy nem tudja, mi van avval a fával, de ű olyan boldog, mikor odamöhet, oszt olyan kedvesen simogatta végig. 27
